Ezek itt köpnek

Pedig nem disznóólban vagyunk, ahol félórás csúszásért a disznóktól nem szokás elnézést kérni. Balog Zoltán nem kér elnézést, de köp. Ostobaságokat írt a sajtó, ezért ő kénytelen „nem hivatalos” tájékoztatást adni. Szegény. Aztán Kósa Lajos képviselő következik, aki még nagyobbakat köp. Azt mondja, a magyar sajtó nem a nemzeti érdekeket szolgálta, amikor a trilógia ügyéről írt. Ezt úgy kell érteni, ha jól értem, hogy a cikkek nem voltak tekintettel az árképzésre, a cikkek befolyásolhatták a Krisztus Pilátus előtt című festmény árát, ebben az esetben ugyanis a nemzeti érdek, ha jól értem, az lett volna, hogy az ár minél alacsonyabb legyen. A sajtó tehát nem szolgálta a nemzeti érdekeket. Kósa képviselő szerint.

Mi meg ülünk ott, nyál az arcunkon, s nem állunk föl, hogy állj. Elég volt ebből. Figyelem magamat, hogy miért nem állok föl, s miért nem mondom neki, hogy Lajos, vigyázz a szádra, ez itt nem egy disznóól, ahol a disznókkal bárhogy. Elnézést persze ő sem kér. Majdnem fél órát ülünk a múzeumban, szemben velünk az összekötözött kezű Jézus Krisztus, és amikor Kósa Lajos mikrofonhoz lép, nem az az első szava, hogy elnézést, amiért késtünk, és raboltuk az önök pénzét, vagyis... akarom mondani, az önök idejét. Nem ezt mondja, hanem köp.

Kósa Lajos mögött az összekötözött kezű Jézus Krisztus, a képviselő pedig azt mondja, a szocialisták már 1988-ban (!) megvehették volna a Munkácsy-trilógiát, de nem vették meg, ebből is látszik, hogy a szocialisták nem a nemzet érdekét tartották szem előtt. Hipp-hopp. Kósa képviselő 27 évet képes visszautazni az időben, hogy kommunistázzon. Az nem zavarja, hogy a trilógia 1995-ben állt össze, függetlenül attól, hogy az országnak akkor MSZP–SZDSZ-kormánya volt, Debrecennek pedig éppen hogy nem jobboldali vezetése.

Ülünk ott, folyik a nyál az arcunkon, majd halkan elnézést kérünk. Bocsánat, ezek itt köpnek. Úgy látszik, disznóólban vagyunk. Bocsánat.