Először is ne nevezzük kisembernek azt, akit akár 30 millió forintig is kifizet a kormány. Ennyit nem lehet a rezsicsökkentésből megspórolni. Nem akar a kormány kisembereket menteni, csak dühöngő ezreket akar lecsendesíteni.
Másrészt a kötvényesek jelentős kockázatot vállaltak – akkor is, ha a Quaestor végső soron hazudott nekik –, és sajnos elbukták a befektetést. Ez szomorú, de erről nem a befektetői szektor tehet, így nem is fair tízmilliárdok befizetését követelni rajtuk.
Harmadrészt, ha valóban annyira az átvert embereket akarná segíteni a kormány, akkor a Quaestor mellett a Buda-Cash ügyfeleit is kárpótolná, ugyanis ők épp úgy át lettek verve, ott is hasonló nagyságrendű pénz tűnt el. Nincs különbség köztük, csak a befektetés fajtáját tekintve.
Azon lehet moralizálni, hogy az állam, a felügyelet mennyiben felelős azért, hogy a pilótajáték és a csalás évtizedeken át zavartalanul folyt a két vállalatcsoportnál. A kormány kiállhatna és mondhatná: vállaljuk a felelősséget, s kártalanítjuk az ügyfeleket a költségvetés terhére. Nyugodjunk meg, ez soha meg nem történik.
Mert – negyedrészt – valójában a kormány célja mindössze annyi, hogy ebben a történetben ne ő legyen a rossz arcú. Felelősséget vállalni ugyanis se az állam, se a felügyelet nem akar. És még véletlenül sem kívánatos számára, hogy felvesse az ügyfelek felelősségét, fel sem merülhet esetükben a nem kellően végiggondolt befektetési stratégia. A károsultaknak muszáj áldozatoknak lenniük.
Annak érdekében, hogy ez a kép rögzüljön, a kormány hajlandó arra is, hogy többéves távlatban végül a költségvetés finanszírozza majd a kártalanítást. Hiszen idővel a most fizetésre kötelezett szolgáltatók leírhatják az adójukból akár a teljes összeget is. Vigyétek el a balhét most, cserébe a javát visszakapjátok később, amikor már kutyát se érdekel az egész – szólt az ellenvetést nem tűrő ajánlat.
Hogy ez nem sikerül mindenkinek? Hogy lesz, aki lehúzza a rolót, mert neki a bolt így nem éri meg? Hogy elmegy inkább Máltára vagy Kassára, mert ott nem játszik színházasdit az állam? Az kit érdekel? Ilyen a színház.
Hát persze. De ha az előadás rossz, ha a színész ripacs, akkor azért a nézőtérről is bárki bármikor kisétálhat.
