galéria megtekintése

Ez a hajó elment

17 komment

Marosán György

A DK is, az MSZP is a kvótanépszavazás ­bojkottjára biztat, de nem közösen, és az utóbbi „megfűszerezi” azt némi nemmel. Az Együtt, a Moma és a PM is a bojkottal ért egyet, de a nagyoktól külön kampányolnak. A liberálisok vezetője, Fodor Gábor a „vállaljuk bátran az igent” hirdeti, és vele ért egyet Horn Gábor, a Republikon Alapítvány elnöke, aki arra biztat: üzenjünk Orbánnak: Igen! Nemrég jelent meg a hálón a Helsinki Bizottság, majd a Magyar Kétfarkú Kutya Párt véleménye: adjunk le érvénytelen szavazatot. (Mellékesen, ezt a nézetet – valószínűleg elsőként – alig néhány nappal a Fidesz népszavazási kezdeményezését követően magam is kifejtettem a Hekkeljük meg című cikkemben [március 4.]) Most mégis a bojkottot támogatom, azzal a kiegészítéssel, hogy vidéken, ahol a hatalom szeme mindenkit lát, az „elmenni, de érvényteleníteni” a támogatandó alternatíva. Nem értelmes tovább növelni az amúgy is szinte fokozhatatlan zűrzavart az ellenzéki oldalon.

A helyzet tisztázását a további viták nem segítik. Ha a „menjünk el, és szavazzunk igennel” véleményt hangoztatókat megkérdeznénk, vajon van-e némi igaz­ság az ezt elutasítók véleményé­ben, valószínűleg így válaszolnának: van igazság a bojkottban, de több érvet látok az igen mellett. S ha ugyanerről kérdeznénk a bojkott vagy az „érvénytelenítés” mellett kampányolókat, ők is azt mondanák: az igen szavazat mellett is szólnak érvek, de a saját mellett több érv hozható fel. Vagyis – mint a legtöbb kérdésben – egyaránt lehet érvelni a támogató és az ellenző vélemények mellett, miközben még az egy oldalon állók között is vannak különbségek. De akkor mi lett volna a megoldás?

A népszavazási kezdeményezést Orbán Viktor február 24-én jelentette be, a Nemzeti Választási Bizottság február végén hagyta jóvá, az országgyűlés május 10-én adott neki szabad utat, Áder János pedig július 5-én írta ki. Legkésőbb az Országgyűlési határozatot követő egy héten belül az ellenzéki pártoknak és mozgalmaknak közös megoldás elfogadásával kellett volna a polgárok elé állni. Minthogy bármelyik megoldás mellett szólnak érvek, bármelyik elfogadható lett volna – akár pénzfeldobással is –, és már hónapok óta folyhatna a közös kampány. Már hónapok óta mindenki egy kottából énekelhetne. (S ha a választott megoldás a végén kudarcot eredményez: akkor összeülnek a résztvevők, megbeszélik a történteket és levonják a tanulságokat. De nem vádolják egymást nyilvánosan, és az őket támogató szakértők sem hülyézik le egymást nyilvánosan.)

 

Már hónapok óta járhatnák az ellenzéki mozgalmak és pártok az országot kéz a kézben. Már kampányolhattak volna a internetes médiában egymást támogatva. Már tarthattak volna közös sajtótájékoztatókat Brüsszelben, Párizsban, Berlinben, Rómában és Bécsben. Ehelyett még mindig csak összevissza beszéd folyik. A népszavazás hajója – még mielőtt az ellenzék felülhetett volna rá – elment!

Marabu rajza

A tanulságok levonása végett helyezzük az egész problémát új keretbe. Közeledik a 2018-as választás. Már eddig is, de ezután még inkább, minden felmerülő kérdés túlmutat önmagán és a választásról szól. A Fidesz minden akciójával azt üzeni: én vagyok a hatalom, és használom az erőt. Én mondom meg, mi a probléma, én adom meg a megoldást, majd – nem lacafacázok – végrehajtom, amit akarok. Az ellenzéknek – ha kormányra akar kerülni – ugyanazt kell bizonyítana: kormányképes. Leváltani a Fideszt csak akkor tudják, ha a szavazók elhiszik róluk: képesek közösen, egymásban bízva meghozni döntéseket, kitartani azok mellett és tanulni a hibákból.

A népszavazás hajója elment, de a választásokig előttünk álló időben bizonyosan felbukkan még legalább négy-öt másik hajó. Lesznek valóságos krízisek, és lesznek – mint a népszavazás – Orbán Viktorék által kreált problémák, amelyeket csak megtévesztésül dobnak be. Ezekben a polgárok látni fogják a kormánypárt – látszólag – egyértelmű álláspontját. És felteszik a kérdést: nos, kedves demokratikus ellenzék, akkor te mit javasolsz? Ha az ellenzék pártjai és mozgalmai – ahogyan eddig – nem képesek összefogni, és még akik hasonló álláspontot képviselnek, azok is élesen kritizálják egymást, a zűrzavarból a polgárok azt a következtetést vonják le: ezek nem kormányképesek!

Négy éve, P. Ashdown – az angol liberális párt egykori vezetője – egy interjújában megfogalmazta ­Ashdown 3. törvényét: modern korunkban csak azt csinálhatod meg, amit másokkal együtt teszel. A demokratikus ellenzékre ennek a törvénynek a kiterjesztése érvényes: csak azt érdemes (célszerű, ajánlatos és lehetséges) megtenni, amit másokkal együtt teszel. Csak annak a sajtótájékoztatónak lesz hírértéke, amelyen egymás mellett ültök, csak az az akció lesz hatásos, amelyen többen együtt vesztek részt, csak az a tüntetés lehet eredményes, amelyen kéz a kézben mentek, csak az a kampány hatékony, amelyet együtt terveztek, közösen finanszíroztok és együtt hajtotok végre. Mert mostantól az egyetlen és igazi kérdés: kormányképes-e az ellenzék? Ha a hátralevő időben egységesen és egymást támogatva képesek dolgozni, az azt bizonyítja, hogy ezek képesek együtt kormányozni. Ha ezt nem tudják megtenni, és rendre csak egymást ostorozó és a másik ostobaságát bizonygató véleményeket hangoztatnak, akkor a társadalom ebből azt szűri le: ezek még nem érettek arra, hogy kormányra kerüljenek.

A 2018-as választásokig 5-6 nagy horderejű téma bukkan majd elő. (Elvárható volna, hogy az ellenzék közös stábja ezeket előre feltárja – de ne legyünk telhetetlenek.) A problémák megosztják a társadalmat, de az ellenzék pártjai és mozgalmai a másik megátalkodottsága miatt nem tudják meggyőzni egymást. Mindegyik témában felhozhatók érvek az egyik vagy a másik, esetleg egy harmadik megoldás mellett. Ahogy eddig is, hónapokig lehet majd vitatkozni, hiszen minden vélemény mellett és ellen jogosan lehet érvelni. Ám a sajtón keresztül való üzengetés útján végképp nem alakítható ki a közös álláspont. Viszont gyorsan kialakítható a többség számára elfogadható megoldás szinte bármely kérdésben. Ekkor azok, akik az adott koalícióban kormányra akarnak kerülni, de most eltér a véleményük, elfogadják a közös döntést. Vagy ha megmaradnak a markáns véleménykülönbségek, akkor feldobnak egy százast, és fej vagy írás alapon döntenek. Ám amikor kijönnek a szobából, mindenki ahhoz tartja magát, amit eldöntöttek. Ha pedig az adott kérdésben elbuknak – ami lehet –, akkor sem kezdenek egymásra mutogatni, hanem levonják a tanulságot. Ez bizonyítja a kormányképességet!

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.