Exsteksz

Már sokszor leírtuk, hogy a nagy pártok direkt olyan rendszert tartottak fenn a rendszerváltás utáni évtizedekben, amelyben csak lopással tarthatták fenn magukat. Ha akartak, sem lehettek volna tisztességesek. Viszont nem volt kötelező ezt a rendszert fenntartani. A Tocsik-botrány idején a két kormánypártnak kétharmados többsége volt. Megszüntethették volna a pártok lopási kötelezettségét, ha nagyon akarják. De inkább a lopás mellett döntöttek. Ha a szocialisták a lebukás után új életet akartak volna kezdeni, akkor először is Boldvai szellemét és persze Boldvait magát kellett volna kisöpörni a pártból. Nem ezt tették. Boldvait­ megtartották a párt finanszírozásáért felelős pártpénztárnoknak. Ahogy aztán a Fidesz is a párt finanszírozásáért­ felelős pártigazgatóként becsülte meg Várhegyi Attilát, aki Szolnokon kezelte hűtlenül a közpénzt, melyből kampánypénz lett.

Szóval Boldvai maradt. És erős ember maradt. Megyei pártelnök Nógrádban, ahol jól szem előtt van a hatalmas, ezer négyzetméteres palotája. Mindenki láthatja, hogy ízlése ugyan nincs neki, de pénze temérdek. Így firtassa a „demokratikus ellenzék” főereje, miből van az Orbán-családnak mindaz, amije van neki, amikor ezt a saját erős emberéről sem tudja megmondani. Ez az erős ember követelte hevesen a tisztánlátást a Fidesz választókerületi elnökéhez közel álló urak gyarapodásával kapcsolatosan. És ez még semmi. A Nógrádból induló éhségmenethez is volt neki mersze csatlakozni.

Most mondják meg, mi a fenének kell kilépni holmi kétes ügyletek miatt­ egy pártból, amelyben mindezt meg lehet csinálni? Annyira meg lehet, hogy a pártelnök még most is a Boldvaitól remélt segítséget a párt anyagi ügyeinek rendezéséhez. Bele se gondolunk, mi lehet ott a rendező elv, ahol a Boldvai lehet a rendező.