galéria megtekintése

Európai közértunió

Az írás a Népszabadság
2014. 05. 02. számában
jelent meg.


Pócs Balázs
Népszabadság

Sosem felejtem el, ahogy gyermekként – valamikor a nyolcvanas évek elején – ott álltam egy bécsi közértben, és leesett az állam. Úristen, itt ilyeneket is lehet kapni...? Noha csak 250 kilométerre voltam Budapesttől, a távolság fényéveknek tűnt. Nem, ilyen nálunk sosem lesz, könyveltem el szomorúan.

És hát, jut eszembe, akkor még Ausztria sem volt az Európai Unió tagja. A jólét ezek szerint nem ezen múlik.

Tényleg nem, mert most már Magyarország is EU-tag, éppen tíz éve; ha valamit, ezt aztán érdemes megünnepelni. Óriási dolog ez, korábban éppen olyan elképzelhetetlennek látszott, mint az osztrák közértválaszték meghonosítása. Csakhogy hiába telt el egy évtized az uniós csatlakozás óta, egy osztrák, francia vagy brit szupermarket ma ugyanúgy külön világ.

 

Vessenek meg, hogy a felzárkózást én szupermarketekben mérem, de úgy tapasztaltam, hogy ez az egyik legpontosabb mutatója a magyar és a nyugat-európai életkörülmények közötti különbségnek. Rendben, ma már a hazai boltokban található áruknak is meg kell felelniük az összes uniós előírásnak (az élelmiszerbiztonságtól a címkézésig), ám legutóbb egy londoni hipermarketben éreztem ugyanazt, mint harminc éve Bécsben: itt minden annyival gusztusosabb, szebben csomagolt, és mennyivel többféle van belőle.

Nem szeretnék hálátlan lenni, a legnagyobb eredmény, hogy immár Magyarország is ugyanabba a politikai-gazdasági közösségbe tartozik, mint a kívánatosabb közérteket felvonultató EU-tagállamok. S amikor arról kell dönteni, miként módosítsák – például – az élelmiszercímkékről szóló uniós szabályozást, ott ülnek a tárgyalóasztalnál a magyar szakértők és politikusok is. A közösen kidolgozott jogszabályt magyarra is lefordítják, hiszen a magyar az unió hivatalos nyelvei közé tartozik. Jólesik ezt kimondani.

És ha már a szupermarketeknél tartunk, másik meghatározó nyugat-európai élményem az ott vásárló nyugdíjasok kinézete. Németek, írek, belgák, mindegy. Jól öltözöttek, derűsek, frissen fodrászolt frizurával, a hölgyek diszkrét sminkkel. Miután megtöltik a bevásárlókocsit, bepakolnak – természetesen korszerű és jó állapotban lévő – autójukba, majd hazahajtanak.

Sokszor kérdezték már külföldi ismerősök, mi változott Magyarországon az EU-csatlakozás óta. Rengeteg minden. És szinte semmi. Mert hol látszik az, hogy felvételt nyertünk egy ötszázmilliós politikai-gazdasági-demokratikus klubba? Hogy több tízezer oldalnyi uniós szabályozást ültettek át a magyar jogrendbe? Az ideáramló, több százmilliárd forintnyi EU-támogatás persze látható, ha máshol nem, az építkezések mellé kitűzött tizenkét csillagos táblákon. Ha viszont arra gondolok, mi lett az életminőséggel... Még mindig ugyanazt érzem, mint gyermekként Bécsben az élelmiszeres polcok között.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.