Angela Merkel már nem lepődik meg Orbán Viktoron. Ez beszédes. Elmar Brok sem lepődik meg, viszont kimondja, hogy mit gondol a magyar kormányfőről és az általa elrendelt kvótanépszavazásról. A befolyásos CDU-politikus, az Európai Parlament külügyi bizottságának elnöke szerint az október 2-i magyar referendum propagandafogás. Roppant veszélyes ugyanakkor, mert tovább korrodálja, rombolja az európai szolidaritást. Egyben rossz precedenst teremthet. Ezentúl ha egy kormánynak valami nem tetszik az Európai Unióval kapcsolatban, nosza, gondol egyet, felhergeli és megkérdezi a népét. A siker biztosított, főleg, ha a kérdésben ott szerepel az új mumus, minden rossz megtestesítője, Brüsszel. Az unió centruma, amelynek ámokfutását külgazdasági és külügyminiszterünk szerint a magyar emberek fogják az ősszel megállítani.
Mielőtt felemelnénk a nemzetiszínű stoptáblát, rögzítsük, hogy a június 23-i brit népszavazás olyan mozgásokat indított el, amelyekkel kevesen számoltak. A brit elitet morzsolja szét a házi gyártású katasztrófa. Vészesen recseg-ropog az EU is. A menekültválság megmutatta, hogy az unió túlnőtte magát. Ami a hat alapítóval és aztán kibővített körben a hidegháború végéig működött, az a berlini fal leomlását követő majd két évtizedes kegyelmi korszak elmúltával már nem megy. Az alapítók pedig tudatosan mondtak le a szuverenitásuk egy részéről, mert olyan modellt akartak, amivel kiiktathatták egy újabb háború lehetőségét. S bár az európai projekt alapvetően az elit és a nagytőke által diktált program volt, a nép elfogadta. Túl közel volt a II. világháború, még közelebb a Szovjetunió.
Az elmúlt negyedszázad, a globalizáció drámai hatásai mindezt lassan elfeledtetik. A terrorizmus, a Nyugat és az iszlám közötti konfrontációban fogy az elitprojekt népi támogatottsága. A kulturális-vallási identitás legalább olyan erejű kérdéssé vált, mint a szociális bizonytalanság.
