galéria megtekintése

Európából mazsolázók

20 komment


Dési András

Angela Merkel már nem lepődik meg Orbán Viktoron. Ez beszédes. Elmar Brok sem lepődik meg, viszont kimondja, hogy mit gondol a magyar kormányfőről és az általa elrendelt kvótanépszavazásról. A befolyásos CDU-politikus, az Európai Parlament külügyi bizottságának elnöke szerint az október 2-i magyar referendum propagandafogás. Roppant veszélyes ugyanakkor, mert tovább korrodálja, rombolja az európai szolidaritást. Egyben rossz­ precedenst teremthet. Ezentúl ha egy kormánynak valami nem tetszik az Európai Unióval kapcsolatban, nosza, gondol egyet, felhergeli és megkérdezi a népét. A siker biztosított, főleg, ha a kérdésben ott szerepel az új mumus, minden rossz megtestesítője, Brüsszel. Az unió centruma, amelynek ámokfutását külgazdasági és külügyminiszterünk szerint a magyar emberek fogják az ősszel megállítani.

Mielőtt felemelnénk a nemzetiszínű stoptáblát, rögzítsük, hogy a június 23-i brit népszavazás olyan mozgásokat indított el, amelyekkel kevesen számoltak. A brit elitet morzsolja szét a házi gyártású katasztrófa. Vészesen recseg-ropog az EU is. A menekültválság megmutatta, hogy az unió túlnőtte magát. Ami a hat alapítóval és aztán kibővített körben a hidegháború végéig működött, az a berlini fal leomlását követő majd két évtizedes kegyelmi korszak elmúltával már nem megy. Az alapítók pedig tudatosan mondtak le a szuverenitásuk egy részéről, mert olyan modellt akartak, amivel kiiktathatták egy újabb háború lehetőségét. S bár az európai projekt alapvetően az elit és a nagytőke által diktált program volt, a nép elfogadta. Túl közel volt a II. világháború, még közelebb a Szovjetunió.

Az elmúlt negyedszázad, a globalizáció drámai hatásai mindezt lassan elfeledtetik. A terrorizmus, a Nyugat és az iszlám közötti konfrontációban fogy az elitprojekt népi támogatottsága. A kulturális-vallási identitás legalább olyan erejű kérdéssé vált, mint a szociális bizonytalanság.

 

A régi európai gárdával szemben felsorakozók másként gondolkodnak integrációról és szolidaritásról. Mazsolázni akarnak. Kiveszik ami nekik előnyös, a többitől inkább távol tartják magukat. Bár gazdaságuk helyzetét az európai, főleg a német piactól való függőség határozza meg, tartanak a német túlsúlytól. Egy olyan központosított, egységes szabályok keretében működő Európától, amely számon is kérhet értékeket, szabályokat. A demokráciá­val való zsonglőrködést éppen úgy, mint annak átláthatóságát, hogy mire fordították, kik kapták az unió támogatásait.

Mazsolázni még egy darabig lehet. Brüsszel ellen (u)szítani is. S bár a menekültválságot a miniszterelnök rámenősen arra használta, hogy európai szinten is pozicionálja magát, eközben az ország a perifériára szorult. Távol a magtól, az előbb-utóbb még szorosabbra záruló belső körtől. Távol attól, amire 2003 áprilisában, egy másik népszavazáson a hazai választók közel 84 százaléka igent mondott. Az persze még egy nyugodt időszak, egy másik, sok illúziót keltő EU volt. Az önbecsapási hajlam itt a Kárpát-medencében azonban tizenhárom év elteltével erős. Brüsszelben viszont érteni fogják az október eleji üzenetet. De nem teljesen úgy, ahogy azt Budapesten hirdetik.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.