galéria megtekintése

Európa határai

13 komment


Miklós Gábor

Barátom feltette a Facebookra a felesége (egyébként nagymama) boldogan mosolygó képét: A szabadság a barikádokra vezeti a népet, írta hozzá Jacek. Ekkora tömeg a rendszerváltás óta nem ment az utcára Varsóban, mint két napja, szombaton, az Európa-napon.

Európáért tüntettek az egyébként egymással hadakozó bal- és jobboldali ellenzéki pártok és a Demokráciavédelmi Bizottság (KOD). Veszélyben érzik a maguk európaiságát, amit pedig szeretnek. A szabadságokat látják benne, a biztonságot, sokan a jólétük forrását. Mindenki, aki emlékszik az 1989 előtti szürke Varsóra, képes összevetni a mai sokszínűvel. A KOD alapítója szerint egy szó van, amit állandóan ismételnünk kell: a „dialógus". Ez a szó emlékeztet rá, hogy senki sem lehet közönyös megfigyelő. Ezt pedig Ferenc pápa mondta előző nap, amikor átvette a Nagy Károly-díjat.

A lengyel tüntetők tehát „Európáért" meneteltek. Ugyanis az ottani kormánypárt, követve az orbáni Fideszt és az európai szélsőségeseket, az Európa szót kezdi az ellenség szinonimájaként használni. „Brüsszel" e beszédmódban azonos a hazai nemesi történetírásból ismert „bécsi kamarilla/udvar" szóösszetétellel, vagy a későbbi „Moszkvával". Idegen erő, amely elszívja a levegőt, a miénktől eltérő nyelvre, divatra kényszerít bennünket. Az Európa-ellenes narráció kísértetiesen emlékeztet erre. Úgy gondolják, hogy „az emberek" elfogadják, igénylik ezt a régi szöveget. És persze nincs tekintélyelvű rezsim ellenség híján. A Fidesz és a lengyel kormánypárt Európa-ellenesége a „függetlenséget és a nemzeti büszkeséget" állítja szembe a kozmopolitizmusnak nevezett európai szabadságokkal. (Oroszországban is ez a fővonal.)

 

Európa május kilencedikén ünnepli magát, a második világháború befejezésének napján. Azért választották ezt a dátumot, hogy az új projektet vállaló népek ne arról emlékezzenek meg, hogy ki kit győzött le, hanem hogy legyen valami jobb és új. Az Európai Unió sok évtizeden keresztül épült. Kinek tetszik, kinek nem. De egy biztos, az EU tagállamai között nem tört ki háború ennyi évtized alatt. Az unió békés módon terjeszkedett, a tagjelöltek pedig sorban állnak. De akik bent vannak, sokszor elégedetlenek. A britek például hamarosan a kilépésről szavaznak. (Vagy a maradásról...) A V4-tagállamok politikája a menekültügyben kelt kemény konfliktusokat. Naponta másfél tucat politikus és politológus jósolja az EU végét, elgyengülését. Rengeteg meggyőző érvet sorolnak fel.

Nos, én negyven éve vagyok külpolitikai újságíró. Pályám kezdetén is naponta bejelentették, hogy a Közös Piac szétesik, elárasztják a vajhegyek, szétveri a vámkérdés, a csőüzletek. Mindig más, de Európa maradt egyben. Valami mégis lehet itt, ami túlmutat a gazdaságon, a monopóliumok érdekein. Az európaiak szabadságvágya, irtózása a háborútól és elnyomástól. A kemény határoktól, amelyek rossz esetben háborút generálnak. Talán a térséget jellemző politikai korrektség sem olyan rossz. Varsóban szombaton tízezrek mentek érte az utcára.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.