Úgy gondolom, hogy van a férfiak negyven év utáni nyugdíjba vonulásának etikai vetülete is. Közismert, hogy a korkedvezmény intézményét azért hozták létre, hogy azokban a munkakörökben dolgozók, akiknek a szervezete jobban elhasználódott, a fokozott igénybevétel jelentős egészségromlást idézett elő náluk, a többieknél előbb vonulhassanak pihenni. Hasonló okokból született meg a nők 40 év jogosultsági idővel történő nyugdíjba vonulásának lehetősége. Vagyis mindkét esetben azért a kedvezmény, mert nagyobb teher hárul a kedvezményezettekre.
És itt a pihenésen van a hangsúly! Ezzel ugyanis nem összeegyeztethető szerintem az említett kedvezménnyel igénybe vett nyugdíjazás utáni munkavégzés. Vonatkozik ez azokra, akik szinte a nyugdíjas életük megkezdésével egy időben azonnal munkát vállaltak.
Félreértés ne essék, nem azt vitatom, hogy sokan tényleg a pihenést választották, sokuknak tényleg ráment az egészsége, és megváltás volt számukra korkedvezmény. Úgy vélem viszont, hogy ennek a kedvezménynek ez volt az egyik sírásója. Újbóli munkába állással ugyanis nemcsak hogy nem szolgálja a célt, ami miatt bevezették, de okot is adhat a megszüntetésére.
