Van egy hosszú ideje nálunk tevékenykedő amerikai politológus, Jody Jensen, aki sokkal árnyaltabban, érdekesebben és konstruktívabban gondolkozik a globalizációról, mint nálunk szokás. Nagyon hasznos lenne, ha az immár magyarul is olvasható könyve, a Globalizáció és új kormányzás minél szélesebb körben befolyásolná a világról alkotott képünket.
Jensen szerint Hayek neoliberális optimizmusával szemben Polányi rajzolta meg reálisan a „nagy átalakulás” várható jellegét. Ez mindenképp új világkorszakot jelent, amit én – Hegel nyomán – leginkább világállapotnak, Weltzustandnak szeretek nevezni. Az antikvitás, a feudalizmus és a kapitalizmus utáni negyedik világállapotnak. A folyamat kettős lehetőséget rejt magában, az egyik a demokrácia kiterjesztése, a másik egy új formátumú, mert az eddigiekhez képest új lehetőségekkel rendelkező autokrácia. Szerzőnk hibridizációnak nevezi ezt a kettősséget, amely magában foglalja az integrációt és a fragmentációt. Egyrészt megteremti és fokozza a jólétet, másrészt azonban nem tudja és igazából nem is akarja ezt szétosztani. A szegénység tehát egyszerre csökken és nő. A javak többsége egy viszonylag törpe kisebbség kezében van. Az információ forradalma következtében egyrészt mindenki hozzájuthat az információhoz, másrészt megerősödnek azok a tényezők, amelyek ezt megakadályozzák. A citizenből internetes „netizen” válik, a logoszférából blogoszféra. Kialakul egy új értelmiségi magatartás, a „kritikai beszéd”, de ez kisebbségben marad a netizenekkel szemben.
Az állam vagy adaptív mellékszereplővé válik, vagy elnemzetlenedik, vagy ismét középpontba kerül és új territoriális elit nacionalizmust termel ki. A „nemzetállam” vagy kiüresedik, vagy nemzeti álarcban használja ki az új fejlődés által megteremtett új lehetőségeket.
