galéria megtekintése

Esély a vitára

Az írás a Népszabadság
2014. 09. 24. számában
jelent meg.


Szőcs Levente
Népszabadság

Aki a székelyföldi autonómiáról Romániában akar közvitát indítani, csak rosszul időzíthet. A román társadalom még mindig nem tette túl magát a „magyarfóbián”. A politikai diskurzuson túlmenően és a realitásoktól teljesen függetlenül a közemberben valódi félelem él azzal kapcsolatban, hogy az ország elveszítheti Erdélyt.

Erre most rátevődnek még az ukrajnai feszültségek és a skóciai függetlenségi népszavazás. Persze az RMDSZ időzíthetett volna rosszabbul is. Például ha az autonómiatervezet bemutatásával vár egy napot, és Skóciában a függetlenségpárti szavazatok győznek. A szövetség soha le nem mosná magáról, hogy meg akarta lovagolni a szeparatista hullámot, és maga is függetlenségre törekszik. Így is nehezen mossa le...

Paradox módon az RMDSZ autonómiatervezetét ugyanolyan vehemenciával támadják az erdélyi magyar szervezetek, mint a román nacionalisták, de a belső viszonyok ismeretében ez nem meglepő. A Tőkés László-féle Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) önmagát az egyetlen „valódi autonomista” pártként definiálja, és az RMDSZ tervezetének bemutatása hat héttel az elnökválasztás előtt ennek a diskurzusnak a „leszerelését” is szolgálta.

 

De az EMNP máris váltott, és most attól igazi autonomista, hogy a saját autonómiaterveit félredobta, és „felvállalta” a magát szintén egyetlen igazi autonomista szervezetként aposztrofáló Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tíz éve porosodó statútumát. Utóbbi szervezet pedig az RMDSZ autonómiatervezetét közvitára alkalmatlannak deklarálta. Felróható ezek után a románoknak, ha húzódoznak a vitától?

Az RMDSZ-nek az sem segít, hogy nem is olyan régen visszafogadta a kebelére a Fidesz. Ugyanis ami más körülmények között természetes kapcsolatnak tűnne (a magyar kormánypárt és az erdélyi magyarság legitim érdekképviselete között), most a Fidesz külpolitikai irányultsága miatt gyanakvásra ad okot. Szélsőségesnek nem nevezhető bukaresti politikusok is úton-útfélen hangoztatják, hogy Kelemen Hunor Orbán Viktor révén Vlagyimir Putyin szekerét tolja.

Az RMDSZ elnöke nem véletlenül hangsúlyozta a tervezet bemutatásakor – bár jobbára eredménytelenül: „Nem vagyunk eszköze senkinek.” A tervezet szerzői túl sok szempontot akartak összebékíteni, próbáltak érzékenységekkel számolni, garanciákat adni. A dokumentum rendelkezik a 25 év után is kiforratlan román államrend legtöbb rossz vonásával, és ha így fogadnák el, a székely autonómia működésképtelen lenne. Ez a veszély azonban meglehetősen távoli.

Ugyan az utóbbi években valamicskét javult a román közhangulat, mégis évtizedeknek kell még eltelniük, hogy a Székelyföld különleges státust kapjon. Esély inkább arra lenne, hogy a magyar többségű övezetek az ország többi régiójával együtt, egy időben és többé-kevésbé egyforma autonómiát kapjanak, nevezzék azt bárhogyan, csak ne így. Mindazonáltal úgy néz ki, ez a tervezet nem kerül egyenesen a szemétkosárba: érdemi vita indulhat, legalábbis román–magyar viszonylatban, ami óriási előrelépés lenne.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.