Az ember már tényleg nem tudja, sírjon-e vagy nevessen, amikor 2016 nyárelőjén Magyarország oktatási kormányzata egyszer csak feltalálja a Hazafias Népfrontot. Hiszen mi másnak lehetne értékelni a semmiből előkerült „tankerületi tanácsokat", amelyek létrehozását Palkovics államtitkár a pedagógustüntetés másnapján lapunknak adott interjújában jelentette be? Ahogy '56 után az egypártrendszerbe beletörődni kénytelen ország megnyugtatására a hatalom megszülte a népfrontot, ugyanúgy került most elő a cilinderből a tanács. Konzultációt akartok? Hát tessék. Ahány Klik, annyi tankerületi tanács, csak győzzétek székkel.
Beszédes persze, hogy mi az, ami az államtitkár meggyőződése szerint dolga lesz egy ilyen tanácsnak, és mibe nem szólhat még véletlenül se bele. A grémiumba tömörülő polgármesterek, vállalat- és intézményvezetők, társadalmi küldöttek, szülők és diákok fogják „leképezni a helyi közösség érdekeit” – tudtuk meg –, ám hogy „mit kell tanítani”, azt nem lehet a helyiekre bízni. Világos, ugye? A mondat első fele színtiszta ködösítés, megnyugtatónak szánt tohuvabohu. A második fele viszont világos, mint a nap.
A tankerület, kétségünk se legyen, az egyszeri szülőtől és a gyerekétől éppen olyan messze lesz, mint a magasságos egy központú Klik volt Budapesten. Ami egyharmad megyét fog át, az éppen annyira nem lát bele a gondjaira bízott iskolák problémáiba, mint ami tizenkilenc megye fölött uralkodik, és a tankerületben tanácskozó polgármestereknek pont annyira nem fáj majd a szomszéd falu baja, mint egykor Mareknénak a miskolci krétahiány. Magyarán a kormány nem lebontja a Hoffmann Rózsa-i rendszert, nem beadja a derekát a Pilzek, Puklik és Törleyk érveinek, hanem másként csinálja ugyanazt, amit eddig.
Aki a „helyi közösség érdekeit” akarná képviselve látni az iskolákban, az nem bajlódna kezelhetetlen létszámú tanácsok létrehozásával. Egyszerűen felütné az 1993-as közoktatási törvényt, és megnézné, mit találtak ki erre akkor, amikor a demokrácia még megkérdőjelezhetetlen értéknek minősült Magyarországon. Akkor jöttek létre az egyes intézmények mellé rendelt, a nevelőtestület, a szülők és a diákok képviselőit egyesítő iskolaszékek, amelyeknek – kapaszkodjanak meg – nem pusztán a helyi pedagógiai programba és a gazdálkodásba volt beleszólásuk, hanem a vezető személyére is javaslatot tehettek.
