galéria megtekintése

És a zsidó biztonságérzet?

Az írás a Népszabadság
2015. 09. 21. számában
jelent meg.

Tamás Pál
Népszabadság

A menekültvitáknak sehogy sem akar vége szakadni. Helyi, aktuális szempontjaink, rokon- és ellenszenveink, ahogy várható is volt, persze taroltak. Fontos összefüggések pedig figyelmen kívül maradtak. Talán nem írják felül, ami eddig elhangzott, de nem lenne helyes hallgatni róluk.

Például arról, hogy a szír–iraki–afgán menekültáradat, különböző nemzeti tömbjeiben eltérő módokon ugyan, nem is ma, de nem is sokára, gondolom, már holnapután – kétségtelenül hatással lesz az európai zsidóság hétköznapjaira. Nyilván a magyarországiakéra is. Eszem ágában sincs iszlámozni (különben is, a XIX. században az arab nacionalizmust szervezett mozgalomként keresztények alapozták meg).

Ostobaság lenne itt „terroristázni”. De nem érdemes figyelmen kívül hagyni azt sem, ami a nyugat-európai antiszemitizmussal történt az utolsó másfél évtizedben. Azt ugyanis mára közel-keleti, vagy annak hitt számlák átalakították, átszínezték. Militáns aktivistái ma már általában vagy többségükben keleti bevándorló gyerekek. Itthon ebből eddig keveset láthattunk, hiszen tömeges levantei letelepedőink nem voltak.

S ha lettek is volna már, amíg a magyar nácik (akiket még a progresszív sajtó is békülékenyen ultráknak nevez) Sieg Heiles karlendítéssel menetelnek a Király utcában, a kisebb arab csoportok még alig kitapintható nyilvános Izrael-kritikája sem fogná meg nagyon a közönséget. Európában azonban már átalakult az utcai militáns antiszemitizmus. Régi nemzeti radikális törzsközönségét nehezen beilleszkedő, elkeseredett fiatal közel-keletiek váltották fel.

 

Itt nem arról volt szó, hogy tetszenie kellene kötelezően bárkinek is, ami közben a Jordán völgyében történik, s hogy a konfliktusban nem állhatnak sokan, s nem is csak arab bevándorlók a palesztin oldalra. De az utolsó években ebből Franciaországban, Belgiumban és számos más színtéren zsidóellenes zavargások, zsidó közösségi terek ostroma, zsinagógák megtámadása kerekedett ki.

Marabu rajza

Aki kipás, az izraeli oldalon áll, s ezért bűnhődnie kell – hitte/hiszi sok-sok arab kamasz a nyugat-európai külvárosokban. Újabban az ortodox zsidó negyedekben sokfelé Európában szinte folyamatos egyfajta pogromveszély. Ki állítaná, hogy itt szigorú automatizmusok működnének? Hogy aki jámboran ide települ, alig várja, hogy otthoni vélt vagy valódi izraeli számláit a helyi zsidóknál kiegyenlíthesse? S egyébként is, a nyugat-európai zavargásokat nem a frissen betelepülők, hanem – legalábbis eddig – inkább fiaik valamekkora részének hangulatai gerjesztik.

De akkorák a régi és új tömegek, hogy ha csak minden ezer betelepülőből néhány tucat zsidóverő kikerül (márpedig ennyi mindenképp összejött/jön), akkor meglesz sokfelé a kritikus tömeg 10 év múlva is ahhoz, hogy legalábbis a vallásos, „beöltözött” ortodox zsidók bizonytalanul érezzék magukat közösségi tereikben vagy az utcán. Egyébként úgy, ahogy nyugat-európai nagyvárosokban ilyesmit ma is lépten-nyomon megtapasztalhattak. Nem állítom, hogy ilyesmit hipotetikusan feltételezve Európának nem kellene beengednie a segítségre szorulókat.

Hogy nem kellene megtenni mindent a befogadásukért, az integrációjukért. Hogy a Jó Szamaritánus lenullázódott. Az utcai apróbb atrocitások most nem feltétlenül tartoznak a kemény büntetőjog világába. Ez nyilvánvalóan tíz év múlva sem lesz nagyon másként. Az izraeli–palesztin konfliktus sem ér véget. A civil társadalmat az arab világban, láttuk az első szabad választásokon, átszövik a politikai iszlám különböző változatai (persze, nem általában az iszlámról mint vallásról, sem a terrorizmusról mint olyanról van szó).

Ráadásul, elsősorban a modernizálódó diaszpórák radikalizálódnak. Valamilyen mértékben a nyugat-európai araboké is. A közrendet, gondolom, azért persze úgy általában rendben fenn lehet majd tartani. De bizonyára romlik majd azok életminősége, akiket az arab kamaszok, vagy inkább az aktivisták kívülről felismerhető ellenfeleiknek hisznek. Épp úgy, ahogy az elmúlt években is romlott Franciaországban, Hollandiában vagy Németországban.

A német élelmiszer-kereskedők már most rendesen számolnak. Az idei menekülthullám nyolcszázezer új fogyasztót jelent. Ennyi jövőre is jöhet. Ők mind enni fognak. Bajor fehér virslit egyelőre aligha, de humuszt annál többet. Kevesebb sört, több mentateát vásárolnak. A boltosoknak mindenki ízlését érdemes komolyan venni. Az üzletekben a kínálat változni fog.

*A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában. A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenn tartja magának a jogot, hogy meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.