Ellenpélda az uszodai szolgáltatás. Aki szeret úszni, megveszi a jegyet, aki nem, másra költi a pénzét. Nehéz magyarázni, hogy az úszás közérdek lenne, ezért közpénzből való támogatást igényelne. Még nehezebb a stadionépítés indoklása. Legnehezebb egy erőműé. Ez ugyanis egy tisztán üzleti vállalkozás, semmi köze az önkormányzati funkciókhoz. Várhatóan sok pénzt hoz, de lehet, hogy ráfizetést. Akkorát, amelynek kockázatát egy átlagos falusi lakos nem vállalhatja. Olyan kockázat ez, mint a svájci frankos devizaspekuláció. Lehet, hogy a projekt jó beruházásnak bizonyulna, az önkormányzat társaságának igazgatója sok meggyőző érvet tud felhozni mellette. A svájci frankos lakásépítés kedvező voltáról is sok józan érv szólt. A kockázat azonban ott volt, és az eredmény súlyos lett. Az ilyenfajta vállalkozások nem egyeztethetők össze egy falusi önkormányzat tevékenységével. Nem mintha le lenne tiltva róla (az sem lenne rossz ötlet), hanem azért, mert olyan kockázattal jár, amelyet nem terhelhet a falu lakosságának egyik tagjára sem, akár megszavazza az a projektet, akár nem, akár kisebbségben van, akár többségben. Ilyen kockázatba csak olyan emberek/vállalatok vonhatók be, akik a veszteséget is el tudják viselni. A riportban szereplő „vagy hitelből, vagy külső befektetővel”, alternatíva-technikai részletkérdésként való említése nem mutatja, hogy a tervezők értenék az óriási különbséget a két változat között.
Az ötletekben és energiában gazdag igazgató vesse el az ötletet? Nem, csak terelje át üzleti elképzeléseit más csatornákba. Keressen befektetőket! Mutassa meg nekik, hogy a falu adottságai a lehető legalkalmasabbak egy erőmű megépítéséhez. Magyarázza el, hogy mik azok a sajátosságok, amelyek megkülönböztetik más falvaktól. Ez már valóban önkormányzati munka lenne, a falu javát szolgálná. Az üzleti haszon a vállalkozóé lenne, de ott maradna a kockázat is. A falué lenne a nem csekély adóbevétel és a foglalkoztatás növeléséből származó jólétnövekedés. Csak jól járhat: legrosszabb esetben is nullás szaldóval jöhet ki az ügyből.
Honnan származik a falu vezetésében ez a nem odavaló vállalkozási hajlandóság? Onnan, hogy a falvak és városok önkormányzatainak jelentős része alkalmazkodott ahhoz a szocializmusban megszokott és ma visszatérő helyzethez, hogy ők a kormány kihelyezett ügynökei, akik mögött ott áll a hatalom segítő pénztárcája. Így minden vállalkozáson csak nyerni lehet: fizetésképtelenség esetén majd csak történik valami... Így sorra valósulnak meg olyan vállalkozások is, amelyekről eleve tudható, hogy nem térülnek meg. Pári példája valószínűleg nem ezek közül való, de a kockázat ennél is fennáll. Az igazgató nem rossz közgazdász, csak rossz világban él.
Ezen írásom elkészülte után történt, hogy a község lakossága leszavazta a beruházást. Komoly szépséghibája a dolognak, hogy a szavazócédulán nem a falu pénzéről volt szó, hanem az erőműépítésről általában, vagyis akarva vagy akaratlanul a lakók nem a kockázatvállalást szavazták le, hanem az erőműről fejezték ki nemtetszésüket, vagyis erre a célra senkit sem látnának szívesen vállalkozóként. Ez már baj.
* A szerző közgazdász.
***
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
