Állásvesztéshez vezetett, hogy a Magyar Nemzeti Bank kénytelen volt közzétenni alapítványainak szerződéslistáját. Csak éppen nem a jegybanknál vagy az indulásuktól kétes hírű alapítványoknál vonták le a személyi következtetéseket. Az alapítványi pénzből részesülő, s erről péntek estig mit sem tudó Vs.hu újságíróinak jelentős része állt fel, egzisztenciát áldozva a hitelességért.
A kormány nem érzi úgy, hogy bármit tennie kellene. Az újságírók felmondáshullámával egy időben „erénytükörként” ünnepelt alaptörvény szellemiségének megfelelően a miniszterelnök szóvivője azt mondta: a kormány nem avatkozhat be, mert a jegybank független intézmény. Szemforgató hivatkozás három évvel azt követően, hogy a „nemzeti együttműködés rendszere" szőröstül-bőröstül felfalta a központi bankot is.
A Pallas Athéné alapítványcsaládnak nem csupán a támogatási politikája botrányos, hanem a puszta létezése is. A jegybanki árfolyamnyereség szabadkézi elköltésére létrehozott intézményháló kialakulása nem véletlenül keltett gyanút, amit csak erősített, hogy a parlament kormánypárti többsége törvénnyel igyekezett megakadályozni a pénz útjának feltárását. Az alkotmánybírósági kitérő után mégis nyilvánosságra kerülő adatok igazolták a várakozásokat: a közpénzek magánpénzzé alakításának robusztus, több százmilliárd forintra rúgó példájával állunk szemben. A közfelelőtlenség e hegyvonulatának csúcsán ott lengenek a nepotizmus zászlai: tekintélyes pénzek jutottak Matolcsy György unokatestvérének, miközben több alapítványi felügyelőbizottságban foglal helyet a legfőbb ügyész felesége.
