Az RMDSZ az egyetlen politikai szervezet Romániában, amelynek kongresszusán hiánytalanul jelen vannak a román politikai pártok vezetői. Tévedés lenne azonban ebből valamiféle interetnikus Kánaánra asszociálni. Kelemen Hunor szerint a magas szintű érdeklődés azt bizonyítja, hogy az RMDSZ-t komoly és megbízható partnernek tartják. Ez így van, de sajnos a fordítottja nem mondható el: a román partnerek nem komolyak és nem is megbízhatóak.
Annyira nem, hogy az RMDSZ az utóbbi két parlamenti ciklusban két különböző előjelű kormány tagjaként nem tudott érdemi előrelépést elérni a kisebbségi jogok terén. Ígéretek, koalíciós vállalások természetesen voltak – az RMDSZ különben nem lépett volna kormányra –, de a teljesítésük nagyrészt elmaradt. Ez az eredménytelenség az egyik, bár nem kizárólagos oka az erdélyi magyarság gyengülő választási kedvének. Ez olyan alacsony, hogy immár a parlamenti képviseletet veszélyezteti.
Márpedig a parlamentbe jutás létkérdés az RMDSZ számára, hiszen részben az állami támogatásokból tudja fenntartani önmagát és számos, az elmúlt két és fél évtizedben felépített magyar intézményt. Másfelől mérget lehet venni rá, hogy a kongresszuson Semjén Zsolt által bizalminak nevezett viszony a mostani magyar kormánnyal csak addig áll fenn, ameddig az RMDSZ a román politikában is számít. Egyértelmű tehát, hogy újratervezésre van szükség, és ehhez már nem elég a kommunikációt javítani. De a szükséges változtatásokat illetően már nagyok a viták, főleg az eltérő generációhoz tartozó politikusok között.
