Ahogyan a Várkert Bazárnál a korhű fodrok helyét a biztonsági sisakok, a sorban állókét pedig az építkezést határoló kordonok vették át, úgy lehet vége a választásnak a költségvetés, a gazdaságpolitika környékén is.

Lehet, jobb minden most, mint tavaly vagy azelőtt, de a versenytársak húznak el mellettünk

Legalább egy darabig. Ma még ugyan nem tudjuk, hogy a Fidesznek technikailag is meglesz-e a kétharmada, vagy némi kézügyességre lesz szüksége a sarkalatos törvények esetleges megváltoztatásához – de ez gazdasági szempontból mindegy is. A hatalom stabil, az irány ettől maradhat.

Nincs szükség igazságbeszédre sem. Orbánnak nem kell olyan dilemmával szembenéznie, mint Gyurcsánynak 2006-ban. Egyrészt: alig ígértek valamit, és azt se saját kontóra. A rezsicsökkentést csak megvédeni kell. Másrészt a választási felkészülés, a kiköltekezés se volt túl nagy.

Úgy avatták, mintha készen lenne Kurucz Árpád / Népszabadság

A legdrágább része, a nyugdíjasoknak adott infláció feletti emelés tavaly megvolt, a hiányt így is lehetett tartani. Az idén ugyan költöttek bőven mindenre, amire csak lehetett – de önmagában az nem feltétlenül riasztó, hogy március végén a deficitnek is megvan a kétharmada.

Volt már ilyen, és lesz is még talán. Ugyan a láda aljáról is kisöpörték az aprót, aligha van már pénz a kincstárban, de feszes gazdálkodással, esetleg egy néhány százmilliárdos korrekciócskával (véletlenül se mondunk csomagot) meglehet ez az év bőven.

A folytatáshoz minden adott. A gazdaságnak szüksége is volna arra, hogy konszolidált viszonyok, kiszámítható körülmények között működhessen. Vágynak rá. Megszavazták sokan.

Apró probléma, hogy mégiscsak változtatni kéne. Ennek csak részben jelentik okát a szép számok mögött húzódó szörnyű részletek vagy direkt hamisítások. Fontosabb érv, hogy most azért jók a mutatók, mert kedvezőek a körülmények. Illene felkészülni a télre. De a tücsök-hangya problémát is felülírja a fejlődésünk üteme – pontosabban ütemtelensége.

Lehet, jobb minden most, mint tavaly vagy azelőtt, de a versenytársak húznak el mellettünk. Ha előremegyünk, akkor is csak nagyon lassan.

Váltani kell tehát – ha nem is vágányt, legalább ütemet. Ám ez most a legnehezebb.

Nem lehet például átkozni a múltat. Stilisztikai bravúrral persze még mondható, hogy minden a négy évvel ezelőtti elmúltnyolc miatt van – de ezt a kétmillió hívő se biztosan veszi be, a többieket meg valószínűleg inkább dühíti majd.

Ráadásul az idén még két választás, két kampány hátravan: nem mindegy, hogy a jobboldal hány széket foglalhat el Brüsszelben (mennyivel több éhes száj marad itthon), és a kormánynak valahogy vissza kellene foglalni Budapestet is. Ez költekezés nélkül nehéz lesz, csakhogy a láda (láttuk már) üres. Ilyenkor a politikusok kevéssé hajlanak a józan belátásra, a finom mozdulatokra, s a gazdaságpolitika újrahangolására.

A Várkert Bazár egy része meg nyitva lesz az építkezés alatt is.