A zöldségféléket és a gyümölcsöket a termesztés során folyamatosan vegyszerezik, a szállítás és a raktározás idején éréskésleltetővel és gomba elleni szerekkel, az üzletben sokszor érésgyorsítóval kezelik. A húsukért tartott állatokat antibiotikumokkal és hormonokkal is etetik. A növényevőket húsból és halból készült fehérjével táplálják, az elhullott állatokból is takarmány készül. A konyhakerti növényeket hígtrágyával vagy szennyvíziszappal táplálják. Az ásványvizek palackjából és az élelmiszerek csomagolásából lágyítók és színezékek kerülhetnek a táplálékunkba.
Ez tudományosan bizonyított tény. Akkor tehát ne együnk semmit? Vagy ellenkezőleg: mindegy, mit fogyasztunk? Nagyobb biztonságban vannak a vegetáriánusok, mint a húsevők? Egyáltalán létezik még biztonságos táplálkozás?
E dilemmák megválaszolásához a „hivatalos” tudomány kevés támpontot ad, az élelmiszerbiztonság intézményei olykor az élelmiszeripar lobbistáiként működnek. Eközben egyre nyilvánvalóbb: attól, hogy valami engedéllyel kerül az üzletekbe, nem biztos, hogy fogyasztásra érdemes.
