Engedetlenek

A Város Mindenkié emelkedetten közelíti meg a szegénykérdést. Iskolázott szervezői szót értenek a hajléktalanokkal, a hatalomnak pedig csak a rendszerszerű embertelenségeire fókuszálnak. Most például elvi megfontolásból mentek bíróságra, ahol elmondták, az állampolgári engedelmességnél magasabb szintű erkölcsi parancs, hogy cselekedjenek az elhelyezés nélküli, pár nappal a kilakoltatási moratórium előtt elhatározott, tehát szándékoltan rosszindulatú kilakoltatás ellen.

Veszélyes-e a társadalomra, amit tettek? E kérdést szerették volna ők maguk a jogi szűrőn átpréselni, de a szakvizsga előtt álló bírónő átlátott a szitán, s nem hagyta magát elcsalni odáig, ahol már arról lett volna szó, hogy az állam mennyiben köteles helytállni polgárai lakhatásáért. A valóságban semennyire, de ezt deklarálják is. Látjuk ezt abból, ahogy a szegény sorsú emberek üldöztetése zajlik. A hajléktalanügyek tele vannak jó szándékú önkormányzati és állami hivatalnokokkal, lelkiismeretes végrehajtókkal, a kilakoltatásokat jogszerűen és udvariasan levezénylő rendőrökkel és szabálysértési előadókkal, felkészült bírósági szakemberekkel – dettó, mint a szocializmusban.

Ott is mindenki olyan rendes tudott lenni munkaidőben. Csak éppen az veszett el, aki bajban volt. Most is ez van. Misetics Bálinték, akikről még remélhetőleg sok jót fogunk hallani, ez ellen a hazug rendszer ellen küzdenek. Nem arra hajtanak, hogy bekerüljenek a tévébe, és nem is azért mennek bíróságra, hogy megússzák a büntetést. Tisztelem őket. De azt is látom, hogy minden generációnak újra kell mindent építenie. Bőven lesz dolguk, mert a szegényvilágban sokkal rosszabb a helyzet, mint harminc-negyven évvel ezelőtt.