Már az is politikai süketnémaság, amivel a magukat civilnek nevező tüntetők reagálnak nemcsak Gyurcsányra, de egyáltalán a politikailag létezők létezésére. Például az enyémre, merthogy én is politikailag létező vagyok. És én is civil vagyok, a szentségit! 55 éves zenetanárnő, de politikailag létező vagyok.
Harmincévesen ott álltam Nagy Imre újratemetésekor, hallgattam többek közt Orbán Viktort, aki rossz benyomást tett rám már akkor is, és aki a mai „civilekéhez” nagyon hasonló stílust használt, és hozzájuk hasonlóan a hamis öntudat mámorában tetszelgett. Minden választáskor, minden népszavazáskor éltem állampolgári jogommal. Egyébként is szakadatlanul véleményt formáltam. Minden vitán minden érvet meghallgattam. A nekem nem tetsző kormányok regnálását türelemmel, udvariasan tűrtem, nem zártam le az Erzsébet hidat, nem kételkedtem honfitársaim szabad választásában.
Soha nem értettem a politikailag közönyöseket, a nem szavazókat, a vállvonogatókat, az unottakat vagy a tanácstalanokat. Azt sem értettem, hogy ha tanácstalanok, miért nem fogadnak el tanácsot. Miért nem hallgatnak a politikailag tájékozottakra? Miért nem tájékozódnak? Miért nem érdeklődnek a saját jogaik iránt? Miért nem tisztelik annyira a közösséget, amiben élnek, hogy részt vegyenek a közösséget érintő döntésekben?
