galéria megtekintése

Elzárt ölek

Az írás a Népszabadság
2014. 10. 06. számában
jelent meg.


Révész Sándor
Népszabadság

Mit szeret jobban a kedves olvasó? Ha ő költ az államra, vagy ha az állam költ rá? Ha az utóbbit, fogyasszon közterületen szeszt, cigizzen a buszmegállóban, próbálja ki magát koldusként, csináljon valami ilyesmit, amivel kiharcolhat egy úgy harmincezres büntetést. Ezt ne fizesse ki, akkor átváltják ötezer Ft/nap árfolyamon elzárásra.

E hat nap alatt 50-60 ezer forintot fog rákölteni az állam. Kár, hogy ennek csak 4-5 százalékát eheti meg, a többi az intézmény, a rendszer fenntartására kell. Az az állam szerencséje, hogy a nagyon csórók is szeretik a szabadságot, ezért többnyire összekaparják a pénzt akkor is, ha nincs. Megkoplalják, esetleg megkoplaltatják az édesanyjukkal, vagy teszik, amiért a büntetést kapták. Összelopkodják apránként, vagy újra beállnak prostinak. Viszont, aki a börtön elkerülése végett szabályt sértve újra lebukik, már aligha kerüli el a börtönt.

A Magyar Helsinki Bizottság lapunkban ismertetett jelentésében szerepel egy beteg alkalmi prostituált, akinek pénzre volt szüksége, hogy kórházba utazzon, ezért kiállt az útszélre. Kórház helyett börtönbe került. „Nem ritka, hogy egy évnél is többet kell bent töltenie valakinek pusztán azért, mert nem tudta kifizetni a szabálysértés miatt kiszabott pénzbírságot.” Ezt olvassuk a jelentésben. Ha valaki prostituáltként keresi a kenyerét, annyi büntetést sózhatnak rá, amennyit akarnak.

 

A szabálysértő nem bűnöző. De ettől nem jobb neki. Sőt. A vásárláshoz, telefonáláshoz szükséges kártyát, a látogatáshoz szükséges nyilatkozatok beszerzését, a beadandó tévé ellenőrzését jó lassan intézik, a kis idősök idejének nagyja letelik, mire ők is élhetnének úgy, mint a rendes bűnözők. Munkára betanítani nem érdemes őket.

A szabálysértési elzárásban lévő nők túlnyomó többsége prostituált. Amit csinál, már húsz éve nem bűncselekmény, tizenöt éve nem is szabálysértés. Csak épp legális végzésének feltételei a nagy többség számára teljesíthetetlenek. A szakma másik sajátossága pedig az, hogy túlnyomórészt nem önként választják, hanem kiszolgáltatott áldozatokként. Még mindig vannak a világon olyan helyek, ahol azokat büntetik kegyetlenül, akiket megerőszakolnak.

Úgy kezelik az áldozatokat, mintha bűnözők lennének. A saria nem ad esélyt a nőnek igaza bizonyítására. Amilyen abszurd ez számunkra, olyan abszurd lesz (remélhetőleg) unokáink számára a prostik üldözése. Az elzárt anya nem veheti ölbe gyermekét. Mert voltak néhányan, jellemzően persze nem a szabálysértésesek között, akiknek az ölébe fészkelődő gyerekkel csempésztek be tiltott tárgyat, szert.

Ezért minden anyukát arra kényszerítenek, mert a látogatás utáni motozás nyilván fárasztó, hogy amikor az apró gyermek rohanna a számára nagyon hosszú ideje nélkülözött mamája ölébe, akkor távol tartsa magától. Gyerek, nem foghatja föl, hogy az édesanyja miért teszi ezt. Csak azt tudja, hogy az anyukája teszi. Gondoljanak csak bele!

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.