Természetesen a cinikus G. Fodor Gábor mondott igazat, és nem az első ciklusban felkeléstől lefekvésig nonstop polgározó Orbán–Rogán–Deutsch szavalókör: olyasmi, hogy polgári Magyarország, talán nem is létezett, de az egészen biztos, hogy sem az 1998 és 2002 közötti, sem a 2010 óta zajló kormányzásnak nem volt semmi köze hozzá.
A rendszerváltás óta ideológiai mélyaltatásban tartott közönségnek valószínűleg fogalma sincs róla, hogy az állammonopolista kapitalizmus és a klientokrácia hibridje semmilyen vonatkozásban nem emlékeztet a sérthetetlen magántulajdonra, a feltétlen jogtiszteletre, öntudatra és a közös ügyekbe való beleszólás lehetőségére épülő polgári társadalmakra. A polgári berendezkedés a szociáldarvinizmus terméke volt: ott bizony a túlélésért folytatott küzdelemben a jobbnak kellett győznie, és nem annak, aki több rezsialáírást gyűjtött, vagy szorgosabban strómankodott a hatalmasok körül. Azon, amit most mi építünk, Európa a reformkorban, de Magyarország is száz éve túllépett.
Ezt a történeti vázlatot az a kérdés teszi időszerűvé, hogy vajon a habonyizált (és máris a miniszterelnök ellenfeleire ráengedett) TV2 esetleges majdani sikerei utólag igazolhatóvá teszik-e a csatorna kormányközelbe rugdosását. Általánosabban fogalmazva: ha a magyar reformok tényleg működnének, és nem csak ritka kivételként (hirtelen egyetlen pozitív példa jut csak eszünkbe: a Vajna alá gyűrt filmtámogatási rendszer mégiscsak megszült egy Oscar-díjas alkotást), az elfogadhatóbbá tenné-e a szakmai autonómia, a verseny, az átláthatóság, a tisztesség körülöttünk uralkodó teljes ignorálását? Ha valóban érezhetően olcsóbb lenne most az energia, mint a 2010-es hatalomátvételkor, és háztartási viszonylatban nem tízszázaléknyi rezsivágásról lehetne beszélni (2013-hoz képest), hanem arról a 40 százalékról, amennyivel idén a világpiacon kevesebbet ér a gáz a tavalyinál – akkor szeretnünk kellene a szocializmusból visszaálmodott egységes energiaszolgáltatót? Ha kialakulóban lenne egy széles és erős középosztály (amit még a kormánykommunikációs háttérintézménnyé lefokozott KSH sem mer állítani), az igazolná a reménytelen szegénységbe lökött hárommillió sorsát?
