Forgács Imre volt igazságügyi és rendészeti miniszter tapasztalt jogászként a leírt szóhoz kötődik. De bármennyire fontosak is az eljárások, nem ez a legfontosabb. Az alapkérdés az, hogy az ún. demokratikus erők politikai úton le akarják-e váltani az Orbán-rezsimet. Könnyen belátható, hogy erre a legnagyobb esély egy széles választási párttal van az exfideszesektől az újbaloldalig, melynek hátterében a pártpolitikusok és szakértők mellett a civilek és közéleti szereplők is ott vannak. Ha ezt belátjuk, akkor már csak az a feladat, hogy egyetlen résztvevőnek se kelljen feladnia az elveit, az identitását, programja sarokköveit – legfeljebb azt kell vállalniuk, hogy ezeket a csatákat, vitákat majd jogállami keretek között folytassák le, mert ezeknek nincs értelmük, amíg ezek a keretek hiányoznak.
Az előválasztásnak e fentieket kell szolgálnia. Egy közös elvi nyilatkozatban. Olyan általánosabb céloknak kellene szerepelniük, mint a jogállamiság helyreállítása, a korrupció megszüntetése, a társadalmi igazságosság/méltányosság előmozdítása. Meg kellene határozni a kampány témáit, egészségügy, oktatás, külpolitika stb. Az egyes témákra szakértői kerekasztalokat célszerű létrehozni. A kampány során az egyes szervezeteknek állást kell foglalniuk, mivel tudnak egyetérteni, mit tudnának kompromisszumként elfogadni, s mi az, amit elutasítanak.
A választók lehetőleg az itt mutatott teljesítmények, programok alapján ítéljék meg a résztvevőket. A választók több fordulóban szavazhatnának. Akik nem érik el az előre meghatározott küszöböt, másokkal szövetkezve vagy másokhoz csatlakozva vehetnek részt a következő fordulókban, hogy minél kevesebben szakadjanak le az együttműködésből. Az előválasztásokon kialakult arányok határozzák meg a különböző szervezetek képviselőinek arányát a választások után a választási párt frakciójában. (Ehhez mintául a német választási rendszer szolgálhat, ahol vannak a választókerületben egyénileg megválasztott képviselők, de a frakciók létszámaránya megfelel a listás szavazatok arányának.)
