Érdemes leszögezni: nem azért kell közös miniszterelnök-jelöltet találni, hogy legyen egy „vezér” – ilyen pozíciót ez az oldal el nem viselne –, hanem hogy legyen egy „arc”, aki személyében is megjeleníti a mellette/ mögötte álló erőket. Vagyis: nem azt, akinek – az USA-beli és francia példákkal ellentétben – a legnagyobb a támogatottsága, hanem azt, aki a szereplők, s így majd a választók számára is elfogadható, s így esélyes lehet. Mert bár technikailag több megoldás is elképzelhető lenne (pl. három külön lista, koordinált indulás az egyéni körzetekben), valójában egy egységesen fellépő választási pártnak lenne igazán esélye. (Ugyanez igaz a választókerületekben is.)
S nem azért kell előválasztás, hogy ezzel a szőnyeg alá söpörjük az identitásból, világnézetből, múltból, programokból fakadó stb. ellentéteket, hanem éppen ellenkezőleg: arról beszéljünk, hogy minden különbözőség ellenére mi az, amiben egyetértés lehet. Egy adott helyzetben tán elég lehet az, amit az ellenzéki tüntetések legnépszerűbb skandálása kifejez: „Orbán takarodj!”. De ha nem sikerül valós alternatívát felmutatni, hogy mi is következne ezután, az egyrészt az esélyeket is nagyon lerontja, másrészt ha a választások után nyitnák ki a vitát arról, milyen legyen a kormányzás, az garantáltan gyors bukáshoz és a (szélső)jobb katasztrofális megerősödéséhez vezetne.
A fentiek alapján állítom, hogy a gyakorlatban könnyebben is lebonyolítható, ráadásul jóval olcsóbb megoldást lehet találni. Olyat, melyben minden szereplő „ megőrizheti az arcát”, identitását – és egyértelművé teheti a szimpatizánsok vagy a még választani nem tudók számára, hogy mire vonatkozik ez az együttműködés, és mire nem. Sokan állítják, hogy a piacgazdaság hívei és az antikapitalisták, a közvetlen demokrácia és a polgári demokrácia hívei nem juthatnak megegyezésre – de remélem, hogy tévednek. (Ennek igazolása messze meghaladja az írás kereteit.)
Igaz, el kellene felejteni azt a sokszor doktrinerségbe hajló harcot, amit ma a tüntetésszervezők, politikusok – saját tagjaik és szimpatizánsaik igényének is megfelelően – folytatnak. E felismerésből kiindulva már technikai kérdés az előválasztás, illetve a kampány végigvitele. Ex- (vagy akár még jelenlegi) fideszesek, a középen állók vagy az „újbaloldaliak”, a különböző civil szerveződések számára ma még egyaránt lehetetlennek tűnik, hogy leüljenek egymással tárgyalni. Ugyanakkor vannak olyan személyek, civil szervezetek, melyek e teljes spektrum számára hitelesek.
|
– Hogyhogy milyen nézeteket kell képviselned?... Ember! Amilyen helyzetben vagyunk, már régóta nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy nézeteink legyenek!
Marabu |
Ők viszont olyanok, akiknek közös meghívását senki sem utasíthatná vissza – legyen az civil szervezet, mozgalom vagy párt. Nem okozhatna nehézséget egy közös elvi nyilatkozat elkészítése, melyben olyan célok szerepelnének, mint 1. a jogállamiság helyreállítása, 2. a korrupció megszüntetése, 3. a társadalmi igazságosság/méltányosság.
Itt lehetne meghatározni, hogy a kampány milyen témák mentén folyjon: pl. Magyarország és a nagyvilág, oktatás, egészségügy, nyugdíj, mezőgazdaság/vidékfejlesztés stb. Az egyes témákra szak értői kerekasztalokat célszerű létrehozni. Ezek maguk is megfogalmazhatnak alternatívákat, de fő feladatuk az, hogy az előválasztásban részt vevők programjait konszolidálják, egymással ütköztessék, illetve lehetséges kompromisszumokat fogalmazzanak meg. Minden témát be kell csatornázni egy olyan szakértői csapathoz, mely megvizsgálja az egyes javaslatok rövid és középtávú gazdasági racionalitását is.
A kampány során az egyes aspiráns szervezeteknek állást kell foglalniuk, hogy mivel tudnak egyetérteni, mit tudnának kompromisszumként elfogadni, s mi az, amit elutasítanak.
Maga az „előválasztás” több, akár tetszőleges fordulóból állhat. (Közvélemény-kutatásokkal normalizált internetes szavazással olcsó, megbízható eredményeket kaphatunk. A szavazólapos megoldás híveinek érveit nem tartom megalapozottnak, ha szükség van rá, úgynevezett demokráciapontokon élőben is leadhatók a szavazatok. A „meghekkelést”, ha teljesen nem is, de megbízhatóan ki lehet zárni, pl. ha az internetes szavazáshoz a semleges adatbankba a közreműködő szervezeteken keresztül is lehet jelentkezni.)
Az egyes fordulók közben – vagy akár folyamatosan is – az egyes résztvevők koalíciókat köthetnek. Így nem vesznek el a rájuk adott, de jelentős mértéket (pl. 2-4 százalékot) el nem érő támogatások. Így mire az éles választásra kerül sor, kialakul, hogy a választási koalíción belül mekkora a szereplők súlya, összehozható-e nemcsak a „rendszerváltás”, de a kormányváltás koalíciója is. Az éles választási kampányt már egy –minden bizonnyal kevés pártpolitikussal felálló – „árnyékkormánnyal” lehet kezdeni. Így lehet elkerülni, hogy a külvilág számára személyi alkudozássá szűküljenek a kérdések, viszont a szimpatizánsok számára is egyértelművé váljék, hogy nem szerelmi házasságról, hanem racionális döntésekről van szó.
Nehéz, sokak szerint reménytelen vállalkozás. De az igazi demokratát nem arról ismerjük fel, hogy a végtelenségig ragaszkodik az ideológiájához, identitásához, hanem arról, hogy egy adott helyzetből mit képes kihozni.
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
