Tisztelt Áder János Államelnök Úr!
Azért fordulok Önhöz, mert az idei Szent István-napi kitüntetések után tudtam meg, hogy nemcsak különféle állami szervezetek, hivatalok, de civilek is fölterjeszthetnek arra érdemes egyéneket például lovagkeresztdíjra; mint civil polgára ennek az országnak, ezzel a lehetőségemmel kívánok most élni.
Elöljáróban csak annyit jegyeznék meg, hogy az egyik, minap elhunyt kedves ismerősöm a hatvanas években közvetlen szomszédja volt bizonyos Lucz Gizella özvegyasszonynak, aki sokat mesélt neki volt férjéről, Szálasi Ferencről, sőt annyira szoros barátság alakult ki közöttük, hogy a végén még a férjétől kapott leveleket is megmutatta neki. Az egyik ilyen levélbe az azóta elhunyt ismerősöm örökösének és a véletlennek köszönhetően nekem is alkalmam nyílt betekinteni. Ebben a volt férj (akkor még vőlegény) a menyasszonyának írt kedves szavak mellett néhány szóval megemlíti Lucz Gizella unokaöccsét is, s örömét fejezi ki, hogy a fiatalember igen szereti a természetet, gyakran kirándul és szívesen horgászik, továbbá hogy aggódik a vizek tisztaságáért. Néhány praktikumot is ajánl neki, például hogy az apró halakat mindig dobja vissza, hadd nőjenek tovább, a vízbe pedig másoknak se hagyja, hogy szemetet dobjanak bele.