Tömérdek betűt termeltem már pályafutásom során vasárnap, de még soha vasárnapi bérpótlékot nem kaptam, eszembe sem jutott, hogy kapnom kéne, és nem is kéne kapnom. Ha az olvasó hétfőnként kezébe veszi a lapot, tudnia kell, hogy azt vasárnap írták bérpótlék nélkül. Mert, aki „a rendeltetése folytán vasárnap is működő munkáltatónál, illetve munkakörben foglalkoztatott”, annak nem kötelező bérpótlékot fizetni. Egy fillért sem.
Elvileg nem is helyeselném, hogy az állam írja elő, hogy minimum mennyi bérpótlékot kell adni azoknak, akiknek vasárnap helyett egy másik napjuk szabad olyan munkahelyeken, amelyeket akár zárva is lehetne tartani vasárnap. Gyakorlatilag azonban ezt azért elfogadom, lévén szó jobbára alacsony keresetű dolgozókról, akiknek az alkupozíciója gyenge, és a szakszervezeteikkel sem mennek sokra. (Attól persze nem fog erősödni az érdekvédelmük, ha a törvényhozó kegyéből kapják meg, amit maguknak kiharcolni nem tudnak, de ebbe a problémába most ne merüljünk bele.)
A vasárnapi bérpótlék kötelező minimuma egységesen ötven százalék volt régóta, mindenhol, ahol volt. 2010 előtt is. 2015-ig senki nem gondolt komolyan arra, hogy ezt a duplájára kellene emelni. Akkor sem az ellenzék, hanem a kormánytábor kezdeményezte ezt, de persze nem a hírhedt szociális érzékenységüknél fogva, hanem azért, hogy ennyivel is tovább korlátozzák a vasárnapi nyitva tartás lehetőségeit, és megerősítsék a vasárnap szentségét.
