Ez után szemernyi okunk sincs arra, hogy országnak tekintsük ezt a helyet, amely nem több, mint egy fideszes hűbérbirtok. Ahol a rendőrség tényleg képes elsikálni egy olyan közbotrányt, amelyet élőben közvetít a média, amelynél az elkövetők a kamerába nézve hagyják el a helyszínt, amely szemérmetlen nyíltsággal köp szembe mindent, amit a demokrácia maradékáról tudunk, amelynél a bíróság kimondja, hogy a főszereplők jogokat sértettek – ott elítélik az igazságot.
Teszik ezt úgy, hogy az ügy elválaszthatatlan a Fidesztől. Nem csak a módszer miatt, nem csak azért, mert a különféle szervilis szervek szánalmas megoldásokkal mosták a mocskot, hanem azért is, mert a melóban résztvevő kopaszok közül többen is köthetők Kubatov Gáborhoz, a párt alelnökéhez, aki egyébként a választási mozgósításért is felel.
Felfoghatatlan, hogy a kormánypárt köreiben, értelmiségi holdudvarában, kiszolgálói között elfogadható az az eljárás, amelynek keretében embereket alapvető jogaiktól fosztanak meg. Márpedig ez történik, amikor ellehetetlenítik, hogy valaki politikai véleményét kifejthesse, például referendumot kezdeményezhessen. Ennek néma tűrése lényegi hazaárulás, ha a hazánkat szabadnak akarjuk tekinteni. Amennyiben szabadságától megfosztottnak akarjuk tudni, a kopaszok akciója akkor és csakis akkor tekinthető legálisnak és legitimnek.
A választási csalás ugyanis csak ott nem ütközik törvénybe, ahol a választások nem szabadok. Ezért semmi okunk azt feltételezni, hogy Orbán Viktor szemernyit is túlzott, amikor Tusnádfürdőn egyszer azt mondta: bármi megtörténhet.
A bármi meg is történt. Elcsalják az országunkat.