A szakemberek az áfacsökkentéstől remélik, hogy jövedelmező lesz a vendéglátás, s így lesz pénz versenyképes fizetésekre is. Az áfa pedig csökken is öt százalékra, s bár bevezetik a 4 százalékos turizmusfejlesztési hozzájárulást, így is keletkezik megtakarítás, amit főleg béremelésre fordítanak majd a vállalkozások – ígérik szakmai szövetségeik.
Meglátjuk.
De nem csak személyzet, vendég is kell. Kikből akarnak és tudnak megélni a balatoni vállalkozók? Mennyire pénzesek a vendégeik?
A tóparton a nagyvállalkozók és a gazdasági elitbe tartozók sokmilliós vitorlások, jachtok fedélzetén pihennek. Ez a réteg sem homogén, a jól felszerelt vitorlások tulajdonosai között vannak naponta a műtőben roskadozó orvosok, külföldi pácienseket kezelő fogászok, kisebb beszállító cégek vezetői, ismert színészek, énekesek is. Ők nyújtózkodva sem tudják elérni a komoly politikai tőkét is fölhalmozó gazdasági vállalkozók, pénzemberek életmódját. A jómódú, de nem kőgazdag rétegre még csak-csak számíthatnak a nívósabb hotelek, a drágább éttermek, a milliárdosok azonban nem hozzájuk ülnek be ebédre vagy vacsorára.
Az igazi balatoni közönség az üdülési kártyák értékét összekuporgatott forintjaikkal kiegészítő magyar családok és a náluk azért valamivel többet költő nyugat-európai átlagpolgárok. Rájuk lehet számítani. Csakhogy ez kevés. A szobáztatók, a strandi büfések és a környékbeli vendéglősök a három nyári hónap alatt szeretnék megkeresni egész évi jövedelmüket. Alkalmazottjaiknak emiatt jut nagyon kevés. A tőlük a Balatonon megkövetelt munkáért viszont külföldön legalább háromszor annyi pénzt kapnak. Nemigen lehet ebből a csapdából kikerülni, hiszen a vendéglők nem kínálhatják nyugat-európai áron szolgáltatásaikat, mert azt jórészt olyan magyarok veszik igénybe, akik nem hiányszakmában keresik a kenyerüket.
Nincs más megoldás, a vendéglősöknek nyereségük kárára is jelentősen emelniük kell az alkalmazottak bérét. Igaz, így előállna az a helyzet, hogy a kvalifikált diplomás emberek jelentős része talán a felét keresné annak, amit a Balatonnál egy pincérnek ígérnek. Ez igazságtalan ugyan, de a munkaerőnek általában annyi az ára, amennyit megér a munkaadónak. Ha pedig áron alul ígér, akkor sütheti maga a halat, s aztán még ki is viheti.
