Amikor még az önkormányzatok tartották fönn az iskolákat, jó részük maga akart megszabadulni tőlük. Nem pártpolitikai hovatartozáson múlott, hogy maguk ajánlották föl a legközelebbi egyháznak, amelyik hajlandó volt átvenni, hanem a torz oktatási finanszírozáson. Az egyházak több állami pénzt kaptak ugyanarra a közfeladatra, mint az önkormányzatok. Nem kellett bezárniuk az iskolát, ha kevesebb gyerek járt egy-egy osztályba – nem úgy, mint az önkormányzatnak. Jut most is krétára, számítógépre – és ki hallott már olyat, hogy szegény eklézsiának a perselypénzből kellene kipótolnia a hiányos állami fejkvótát?
Egy szép napon az állam azt mondta: az önkormányzatok nem jó gazdái az intézményeknek. Lám az iskolát sem tudják pluszpénz nélkül fenntartani. Ezért mindent államosítottak, hogy ne legyen többé színvonalkülönbség, sőt semmilyen különbség. Mármost ebből a biztonságos állami rendszerből akarnak elmenekülni – nem a tantestületek, mert azoknak semmihez sincs joguk, hanem a szülők. A pedagógusok megbecsüléséről csak annyit, hogy ha 100:0 arányban szavaznak is két igazgatójelölt közül valamelyikre, az emberminiszter szemrebbenés nélkül kinevezi a fejük tetejére a nullaszavazatosat.
A tanárok röghöz vannak kötve, de a szülők egyelőre nem. Ők elvihetik az egyik iskolából a másikba a saját gyereküket, sőt ha akarják, az egész iskolát áthúzhatják egy másik fenntartóhoz. Igaz, ez a másik fenntartó csakis valamely egyház lehet, amelyik ugyanúgy az adófizetők pénzéből, mégis sokkal jobb színvonalon tudja fenntartani az iskoláit, mint az állam. Így történhet meg, hogy például a legendás bajai tanítóképző államosított gyakorlóiskoláját a szülők és tanárok át akarják menekíteni a szegény és erőszakos Kliktől a gazdag és barátságos egyházhoz. Csak abban nem értenek egyet, hogy melyikhez. Mellesleg, a „Gyaxi"-ban, ahogy a bajai iskolát becézik, a pedagógusok háromnegyede ateista, a szülők többsége nem hittant, hanem erkölcstant választ.
