galéria megtekintése

Egyetértést? Nem!

Az írás a Népszabadság
2015. 05. 20. számában
jelent meg.


Révész Sándor
Népszabadság

Lázár János nemrég megerősítette, hogy a Sorsok Házát csak a magyar zsidóság képviselőivel egyetértve szabad létrehozni. Én ezzel sok okból nem értek egyet. Szerintem a Sorsok Háza egész koncepciója úgy szörnyű, ahogy van. A magyar zsidóságban vannak mások is, akik így gondolják, vannak, akik nem. A magyar zsidóságnak sem erről, sem másról nincs egységes véleménye, nem is kell hogy legyen.

A magyar kereszténység különböző képviselői is egészen mást gondolnak a világról Donáth Lászlótól Semjén Zsoltig és Hegedűs Lorántig, ez így természetes. Semmiben nem lehet és nem kell egyetérteni sem „a” magyar kereszténységgel, sem „a” magyar zsidósággal, mert ezek nem alkotnak véleményegységet. A többséget lehet azonosítani az egésszel, de ezzel demokrata nem érthet egyet. Azzal például, hogy a római katolikusokat azonosítsák a magyar kereszténységgel, és semmibe vegyék például Iványi Gábor testvérközösségét.

Ha pedig a Mazsihisz álláspontját azonosítják a magyar zsidóságéval, az még nagyobb hazugság, mert a magyar zsidóság többsége semmilyen hitközséget nem tekint a magáénak. A Mazsihisz ugyan a honlapján kikiáltotta magát a magyar zsidóság általános képviselőjének, de erre semmi alapja nincs. Ha például a Mazsihisz minden magyarországi zsidó érdekeit képviselné, akkor a lehető leghangosabban tiltakozna az ellen, hogy magyarországi zsidók vallásszabadságát eltiporva megfosztották a reformhitközségeket, a Bet Orimot és a Szim Salomot az egyházi státuszuktól, és ezzel elrabolták forrásaik jelentős részét, és súlyosan veszélyeztették a létfeltételeiket.

 

De ha a Mazsihisz ez ügyben feltűnően buzgólkodna, rögvest felhívná a figyelmet arra, hogy a magyar zsidóság egy része egyáltalán nem őt tekinti a képviselőjének. Továbbá a holokauszt és a zsidótörvények áldozatai nem csupán a magyarországi zsidók voltak, hanem több százezer nem zsidó is, akit csak rasszista alapon tekintettek annak. Még továbbá a holokauszt emlékezete, felfogása, miként történelmünk bármilyen eseményéé, melyre fontos emlékezni, nem egy rész ügye, hanem az egészé. Össztársadalmi egyetértés viszont nem létezik és nem létezhet.

Egy emlékhelyet az általa tükrözött értékrend minősít, egy társadalomban pedig mindig különböző értékrendű emberek élnek együtt. Mit kellene tennie tehát egy demokratikus kormánynak, ha lenne? Egyrészt olyan nyitott alkotásokat, emlékhelyeket kellene létresegítenie, melyek inkább kérdésekkel, mintsem állításokkal állítják szembe a polgárt (erre vannak szép nemzetközi példák), másrészt nem aktív koncepcióalkotóként, hanem társadalmi kezdeményezések támogatójaként kellene fellépnie.

A támogathatóság határait pedig a demokratikus köztársaság alkotmányos elvei határozzák meg. A zsidónak tekintett polgárait kifosztó, jogaikat eltipró, a tömeggyilkosságban bűnrészes, antiszemita rezsimet istenítő alakokkal, mint amilyen Schmidt Mária, tisztességes kormány szóba sem áll. A magyar zsidóság különböző részeinek tisztességes képviselői pláne nem.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.