galéria megtekintése

Egyetemes mérce

0 komment


Kelen Károly

Ugyan már! Akárhányan mondják is, miért kellene a díjazást beszüntetni, ha kínosnak gondolod, ami történik?!
Értsd meg, a díjazott sem érzi jól magát, ha tudja, nem érdemli meg, hogy azt az elismerést adják neki, amelyet első alkalommal Bartók meg Derkovits és Dési Huber kapott posztumusz.

Beszéltél már olyan díjazottal, aki úgy érezte, éppen ő az, aki nem érdemelte ki?!

Azt tudnia kell, hogy a hír olvasóinak többsége nem ismeri a nevét, és akkor esik le nekik a tantusz, amikor a méltatásában odáig érnek, hogy „a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja", ez megalázó, nem?

 

Miért volna az, ha ő büszke arra, hogy ez a nemes társaság tagjai közé fogadta?

De hát azt gondolják róla, azért lépett be, mert másként nem tudna érvényesülni annyi tehetséggel, amennyi neki van!

Majd éppen te tudod megítélni őt, amikor nem is olvastál tőle semmit, a társa kiállításán nem jártál, a harmadikuk koncertjére sem váltottál jegyet!

De hiszen a kultúrában nem olyan nehéz eligazodni, és azért nem vettem meg a könyvét, mert még nem is hallottam róla, gyakran járok kiállításra, de még sehol sem említették, azt pedig elhiheted, hogy tudnék róla, ha jelentős zenész volna.

A végén még azt állítod, hogy minden tudományban otthon vagy.

Nem mondhatnám, de véletlenül tudom, hogy a két idei Széchenyi-díjas matematikus egyike a kombinatorika híres tudósa, a másik nemrég lett tagja az Amerikai Matematikai Társaságnak.

Na, látod, akkor ők biztosan megérdemelték.

Hát ez az, hogyan mérhető az ő teljesítményükhöz a politikusé, aki mellesleg tudós, és ahogy mondja, most majd több időt szakít a tudományra?

Nem értem, miért ne lehetne azokat díjazni, akik személyükben a jelenlegi kormányhoz állnak közel, nem hiszed, hogy a szellemi teljesítményben is jelentősége van a politikai különbségeknek?

Hogy hihetném, amikor a köztársasági elnök maga mondta a díjátadón, hogy „a tehetség sosem önmagáért való. Az igazi kiválóság gyötrődése, tépelődése, alkotó küzdelme ugyan mindig személyes, eredménye, öröme azonban már nemcsak az övé, hanem a közösségé is. Teljesítményének mércéje pedig egyetemes".

Attól még, amíg övé a díj meg a pénz, a kormány mondja meg, hogy kinek a teljesítménye viszi előre a közösséget.

Hát ez az, a díj nem a kormányé, meg a pénz sem, hanem a miénk, neki egyáltalán nem dolga, hogy megállapítsa, ki érdemes a kitüntetésre, csak meg kell szerveznie, hogy akik értenek hozzá, megalapozottan dönthessenek arról, kinek adják a nevünkben a kitüntetést a vele járó összeggel együtt.

Látom, még nem veszett ki belőled a gyerekkori idealizmus, esküszöm, hogy ha egyszer megvalósul ez az álmod, megérdemelsz bármit a legnagyobb kereszttel!

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.