Hallgatom kedvenc rádiómat, ahol épp a Budapesti Corvinus Egyetem korábbi rektora, Mészáros Tamás osztja meg az örömhírt a nyájas nagyérdeművel. Az egyetem vezetését a korábbiakban két cikluson át betöltő Mészáros Tamás kitörő lelkesedéssel számol be arról, hogy a miniszterelnök ideológusaként számon tartott Lánczi Andrást, a Századvég Alapítvány elnökét az egyetem szenátusa egyhangúan választotta meg rektornak.
Köztudott, hogy Lánczi a miniszterelnök felszólítására (a felkérés ige használata sem lenne sokkal szerencsésebb) adta be a pályázatát, s miután a politikai szándék ellentmondást nem tűrőnek tetszett, a hírek szerint akadt, aki saját jószántából (esetleg némi baráti pressziónak kitéve) már be sem adta a pályázatát. Vagyis Lánczi ellenjelölt nélkül aratta világraszóló fényes győzelmét, ám a volt rektort ez a parányi disszonancia sem billentette ki abból az eltökéltségéből, hogy himnikus strófákban emlékezzék meg az egyetem szenátusának végtelen bölcsességéről és korszakos jelentőségű döntéséről. Hiszen míg korábban – így Mészáros – előfordulhatott, hogy éles viták közepette választották meg a rektort, most – mint a Duna jegén hajdanán – példamutatóan egyhangú döntés született, minden felesleges vita és ellenvélemény nélkül.
Mészáros Tamás arra is kitért, milyen jó és egészséges, ha a leendő rektort baráti szálak fűzik a politikai hatalom csúcsához, hiszen így végre nyugalom költözik a szívekbe, temérdek pénz az egyetem kasszájába, és a Gellért-hegy mögül már ki-kikandikál a hőn várt és óhajtott nemzetközi reputáció. Lánczi tehát a hazai oktatáspolitikától megviselt és agyongyötört csizmába rakta Mikulás-csomagját, s azóta móka és kacagás tölti be a Corvinus kies folyosóit. Rosszkedvünk telének elmúltával, önfeledt örömérzetünket fokozandó a volt rektor arról is megemlékezett, hogy az egyetemen eluralkodó bukolikus hangulatot csak tetézte, hogy politikai nézeteit tekintve az ellenzékhez közel álló oktatót neveztek ki a minap valamelyik tanszék élére. A műsorból sajnos nem derült ki, hogy a volt rektor Lánczi megválasztásának örömére már a rádió stúdiójában pezsgőt bontott-e, avagy példás önuralomról téve tanúságot az új rektor személye fölött érzett örömét csak otthon, szolid családi környezetben engedte szabadjára.
