Egyből választani?

Ellenfeleik Európa-párti üzengetése sem meggyőző. Odaát is túltengenek az egók, de satnya a tartalom... Érthető, ha valaki azt fontolgatja, hogy nem adja a szavazatát egyik jelentkezőnek sem. Az is tervezheti a távolmaradást, aki szerint az EP-nek amúgy sincs köze az ő napi gondjaihoz, a választástól nem lesz munkahelye, nem javul az iskola, a közbiztonság, nem lesz udvariasabb az ügyintéző. Az is lehet elutasító, aki európaiként csalódott a pártok intellektuális felhozatalában, aki nem talál náluk jövőképet, aki szerint nem elég európaiak. Az is érv, hogy a jelöltlistákkal bizonyítják a pártvezérek: lenézik a választókat és az Európai Parlamentet is. Szóval sok minden szól a távolmaradás, sőt a bojkott mellett.

Van persze más lehetséges gondolatmenet is.

A vasárnapi választás: népszavazás. Aki elmegy, jelzi, hogy komolyan gondolja ezt az európai dolgot. Nagyra értékeli a szabad munkavállalás, szabad utazás jogát, a vasfüggöny nélküli életet, az unióban garantált jogokat. Szeret európai lenni. Szeret élni a jogaival, és nem hiszi el a szabadságharcos blablát, amivel a kormánypártok hülyítik a hülyíthetőket.

A népszavazáson való részvétel „nem” szavazat az Európa-ellenes szélsőjobboldalnak, a magyar náciknak. Kínos dolog, de valóban népszavazás ez a választás a felhozatal silánysága miatt is. De megteheti-e valaki, aki életének jó részében csak „egyből választhatott”, hogy emiatt ne éljen a lehetőséggel?Még igen.Most ugyanis jogunk van nem választani. De tartok tőle, hogy a nem választás szabadsága elvezethet az „egyből választás” kötelezettségévé. Tévedés azt remélni, hogy a választói közöny megváltoztatja a mai pártvezetőket, a mai pártválasztékot az ellenzéki oldalon. Orbán miniszterelnök jövőnket nyilvánvalóan Európa, az európai szabadság ellenében képzeli. Aki vele egyetért, erre fog szavazni. A választástól távol maradók tehát akaratlanul is az Orbán-pártot és a Jobbikot támogatják.