galéria megtekintése

Egyablakos

Az írás a Népszabadság
2015. 05. 08. számában
jelent meg.


Tamás Ervin
Népszabadság

A normális diskurzust kérjük számon a hatalomtól, és észre sem vesszük, hogy éppen ezt sikerült kiölniük a mi mindennapjainkból is. Makk Károly lapunkban azokra a végeláthatatlan szakmai beszélgetésekre emlékszik vissza jó szívvel, amelyek még egy kiérlelt művészi alkotáshoz is képesek voltak hozzáadni valamit, s amelyek – úgy ítéli meg – kivesztek a mai filmkészítés folyamatából. És valóban látnivaló, hogy egyre többen húzódnak vissza csigaházaikba, jobb esetben saját köreikbe.

Nálunk mindig vadabbak, kíméletlenebbek a változások, alig akadnak olyan nem történelmi idők, amelyek egy-egy generációnak megengedik a „sima landolást”. Ehhez járul az a krónikus stressz, amelyet a kurzusváltások aktuális leszámolásai tartanak ébren, hiszen az sem lehet nyugodt, akinél éppen az aduk vannak. A politika évek óta, de különösen manapság azt sugallja, hogy ne kíméld az ellenfelet, mert ő sem fog téged. Hogy ezek a viszonyok milyen nyomokat hagynak a közösségeken, hogyan jutnak le a verőerektől egészen a családi hajszálerekig, arról jobb nem beszélni. Kevesen hiszik el, de az egyeztetést, párbeszédet gyűlölő odafentet a maguk módján utánozni kezdik odalent is – az erre szolgáló fórumok kiüresedtek, legfeljebb a vádaskodások, a goromba leszólások színhelyei (már ahol a csend nem ül rá a teremre). Az egzisztenciális félelmen kívül sokszor az undor is oka a bezárkózásnak.

Elég tendenciózus az a hatalmi szándék, hogy magát a rendszert építsék fel az akadékoskodók, a hangosan gondolkodók, az örökösen lamentálók kiküszöbölésére. (Mert ők, ha nem azonmód egy ellentábor tagjaként, akkor így vannak elkönyvelve.) Centralizálni, Makk szavával élve mindent egyablakossá tenni, agyonszabályozni, forrásokat, autonómiát szűkíteni, s mindehhez egy szolgálatkész vezetőt találni – máris kész az a receptúra, amelyik az oktatástól kezdve mindenütt alkalmazható, kiöl merszet és lelket, kiszárít műhelyeket. A Fideszt féltők a jelenséget saját pártjukon belül a mozgalmi jelleg elhalványulására fogják, holott a kár egész politikájuk terméke. Mélyebben hat és a politikán túlnyúló köröket bénít le.

 

A hatalom rövid távú szempontjait hasznosítja ez a gyakorlat, ezért vannak, akiknek imponál, a politika művészeteként emlegetik, ahogy kiöli a civil kezdeményezéseket, takarékra teszi a szabad szellemet – és ahogy ehhez minden szinten megtalálja lelkes végrehajtóit, korlátolt túlteljesítőit, az eddig jobbára a szürke zónába meghúzódottakat, akik sértetten, buzgón és ostobán törlesztenek. Műhelyeink egyike-másika olyanná vált, mint tüntetéseink többsége: fáradttá, kiégetté, formálissá vagy éppen gyűlölködővé, ami szintén nehézzé tesz bármiféle építkezést. A kiugró teljesítmények is csak ritkán képesek átütni a magasra húzott falakat, s azok sem indukálnak váltást, változást – inkább a különállást reklámozzák. Túl egyszerű volna Makk Károly panaszából csupán egy idős művész nosztalgikus sóhaját kihallani. Bár tény, hogy mindannyiunk számára kényelmesebb.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.