Egy utazás Jobbikországban

Fleck Zoltán A Gárdaítélet (Népszabadság, 2009. július 28.) című cikkéhez

„...Az egyesület feloszlatása kapcsán a bíróság a Magyar Gárdában tevékenykedő természetes személyek együttműködésének az egyesülethez kötődő szervezeti kereteit is megszünteti. ...Ennek értelmében senki nem hivatkozhat a mozgalomra mint létező formára, sem toborzást, sem rendezvényeket nem tarthat, az ilyet szervezőket, vezetőket büntetőjogi felelősség terheli. Tevékenységük feloszlatott társadalmi szervezet vezetésében való részvételként értelmezhető, ami kimeríti az egyesülési joggal való visszaélés büntető tényállását."

Tágra nyílt a szemem, amikor kora reggel Pásztón észrevettem a táblát. Ha a fent idézett határozat már érvényes, akkor miért van még a Magyar Gárdát hirdető egyesületi cégtábla azon a bizonyos ház falán, ráadásul szinte a rendőrséggel szemben? És ha ez nem volna elég, hazafelé tartva a Hatvanig vezető vonatúton több alakommal is módom volt megdöbbenni.

A vonat ülései mellett található műanyag asztalkába horogkeresztet vájtak, az egymást követő lepukkant vasútállomások pedig Jobbikország eljövetelét - illetve meglétét - hirdetik. Jobbágyi állomása a legkirívóbb: plakátokkal ragasztották tele, amelyeken Árpád Őősapánk iránytűként mutatja az utat. Már majdnem el is hiszem, hogy arra van Buda. Mindezt persze a vasbeton- és betonelemeket gyártó multi szomszédságában, amelytől bizonyára nem függ a falu költségvetése és lakóinak munkalehetősége.

Tovább zakatol a vonat, mögöttem három, MÁV-logós ingpólóba öltözött, munkába utazó szakember diskurál. A szó nem a vágányok épségéről, vagy a dízelmotor zajáról, és még nem is a kiszuszogott végtermékről folyik, hanem a cigányokról! Hogy milyenek, „mi a baj ezekkel", „bezzeg a mifélénk", és „hogy a Jobbik". Logikai képtelenségekről, érvek hiányáról, általánosító, primitív hozzáállásukról nem is beszélve.

„A tábla július 2-án kelt ítélete sok szempontból iránymutató jogértelmezést végzett, érdemes arra, hogy a közéleti viták érveit is befolyásolja."

Félelmeim keltette történetemet a Magyar Gárda feloszlatásához vezető tények miatt érzem fontosnak. Mintha ugyanazok történnének meg, csak apró, hétköznapi esetekben. Például egy kalauzzal. Mert ez a nem szokványos MÁV-os egyenruha bizony hasonlóan alkalmas volt a nyugalom megzavarására, emberi jogok sértésére, és ugyanúgy, mint a Gárda ítéleténél: még ha egyenként nézve egyik szimbólum sem tiltott, de kumulatívan félelemkeltő és kirekesztő.

Ezt a kalauzt nem tette helyre senki az általános iskolában, hogy az inget nadrágon belül hordják, övvel. Övtartóján inkább tarsoly és kulcscsomó (sörnyitóval) zörög. A külcsínhez rengeteg apró dolog tartozik még: a mellényre tűzött párthitvallás (Jobbik) közszemlére tétele, a kigombolt ing a kígyókkal misztikusan körbefont nyaklánckereszt jó láthatóságáért, és a becses szimbólum, a (műanyag) trikolor karkötő is elmaradhatatlan kelléke a szettnek. Rövidre nyírt, futballista haj (ez most a vidéki Zeitgeistban nagyon megy), enyhe borosta és keskeny, szigorú szakáll, fennhéjázó mozdulatok, elnagyolt gesztusok, valamint a „fincsori" száj jelzi, hogy itt egészen más attitűddel van dolgunk. Nem felejtendő, hogy a szűken illeszkedő, átláthatatlanul sötét, ezüstkeretes napszemüveg sehova se mozdul a szemek elől, talán a szemkontaktus az utasokkal kerülendő.

„Gerjesztették a konfliktusokat, a közrendet, köznyugalmat támadták, mások biztonsághoz és szabadsághoz való jogát sértették, és a községek lakóinak szabadsága ezáltal ténylegesen sérült."

Mindez helytálló emberünkre is, a megannyi magán hordott jelkép sorozata valóban csak bizonyos utasoknak biztosít félelemmentes utazást. De az tűrhetetlen, hogy szolgálati uniformist oda nem illő - másokat lenéző és megbélyegző - kiegészítőkkel „turbózza" fel viselője.

Mert mire jó az uniformis? Egyenlősít, egységesít, a cég, szervezet részéről azonosítja a dolgozót. Tudom, mit várhatok, és mit képviselnek, akik hordják. Egyenlő jogokkal ruházza fel viselőit és ez fontos, ha tűzoltót, rendőrt, mentőt, szerelőt, áruházi segítőt, úszómestert vagy akár egy jegykezelővel kerülünk kapcsolatba. Szakemberek ők, akik munkájukat egyformán kell, hogy végezzék mindenkivel szemben. Jó esetben az egyenruha egyszerűsít és kollektivizál a viselői oldalon, de egyszerűsíti a jelnyelvi megértést a közemberi oldalon is. Rosszabb esetben az egyenruhát hordó magát egyenlőbbnek gondolja az egyenruhát nem hordókkal szemben, és a legrosszabb esetben az egyenruhát hordó még a többi egyenruhát hordónál is kitűnőbb akar lenni öltözékével. Jelen esetünkben ezek olyan jelölések voltak, amelyek kimondva-kimondatlanul, de rasszisták és egyeseket megbélyegzők, még a legóvatosabb esetben is bőven félelemkeltőek voltak.

„A rasszista, kirekesztő megnyilvánulásokra nem terjed ki a vélemények szabadsága, az védelemben nem részesíthető. ...Ezeken a helyszíneken e szélsőséges, kirekesztő véleményeket a sértett csoport is kénytelen volt megfélemlítve végighallgatni, nem volt módjuk kitérni a közlés elől."

Nem tudtam másik kalauzhoz fordulni, és kénytelen voltam félve a szemüvegére nézni. Egy vonatról nem lehet csak úgy elmenni, hogy kérem ez a helyzet engem bánt emberileg. Micsoda konfliktus lehet egy ilyen, nem átlagos egyenruhájú kalauzzal két állomás között, ha kiderül, hogy a 20 százalékos helyett a 33 százalékos mérséklésű menetdíjat váltotta meg véletlenül a „nem magunkfajta"! Vajon mit érezhet egy, a megvásárolt jegyét kezelésre átnyújtó cigány ember?

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.