Egy-két évvel a rendszerváltozás után jött divatba, hogy karácsonykor meleg ételt osztanak a szegényeknek, mert egyre többen lettek. A kétségbeejtően szegények is, akiknek megérte órákat várni a hidegben az utcán egy tányér gulyáslevesre. Később azok is egyre többen lettek – egyházak, önkormányzatok, cégek, pártok, politikusok –, akik kezdték a jótékonykodást önmaguk fényezésére is felhasználni.
Eleinte mérges cikkeket írtam arról, hogy néhány napos jótékonykodással, adakozással semmi sincs elintézve, jóvátéve abból, ami a hétköznapokon történik. Hosszú ideje már úgy gondolom: még mindig jobb, ha legalább karácsony környékén jut meleg leves, ajándékcsomag, tartós élelmiszer a legszegényebbeknek, mint ha akkor sem adnának nekik.
De ettől még tényleg nincs semmi elintézve. Végeláthatatlan sorokat fotózott kollégánk Budapest közepén, amint az ünnepek mindhárom napján meleg ételre és élelmiszercsomagra vártak a Krisna-tudatú Hívők Közösségének ételosztásán. Hajléktalanok és fedéllel még éppen rendelkező, családos szegények, nyugdíjasok, naponta legalább ezerötszázan toporogtak a hidegben.
