galéria megtekintése

Egy szellemi félidő

Az írás a Népszabadság
2014. 10. 27. számában
jelent meg.


Vári György
Népszabadság

Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia egy pályázó közül újraválasztott elnöke úgy látja, szellemi és „infrastrukturális” értelemben is félidőnél járnak, elképzeléseik felét tudták megvalósítani. Kívülről nézve inkább úgy tűnik, hogy míg szellemileg túl keveset, infrastruktúrában túl sokat értek el.

Fekete a Heti Válasznak adott interjújában azt állítja, hogy „a magyar művészetek díjrendszere, az egyetemi tanárok kinevezése, a külföldi konferenciákon, fesztiválokon, könyvbemutatókon való részvétel egy körhöz tartozott… A rendkívül gazdag magyar kultúrából különböző érdekek szerint kicsipegettek személyeket, csoportokat, és azokat támogatták.” Ezt ismerjük, most mi jövünk, nekünk jár díj, kinevezés, fesztivál.

Infrastruktúrában már nagyon sokat elért az MMA. Például a felújított Pesti Vigadót
Infrastruktúrában már nagyon sokat elért az MMA. Például a felújított Pesti Vigadót
Móricz-Sabján Simon

 

Ezentúl a külföld sem fog nyilván olyan egyoldalúan és elfogultan érdeklődgetni, mint eddig, mostantól jobban be kell hogy jöjjenek neki a magyar sorskérdések és a nyomukban járó sorsharag. Csak azért furcsa mindez, mert eddig épp Fekete szervezete az egyetlen, amelyiknek papírja van róla, hogy egyoldalúsága miatt nem legitim képviselője köztestületként a teljes magyar kultúrának.

A papírt maga az Alkotmánybíróság állította ki nemrég, amikor kimondta, hogy köztestületté emelése nincs összhangban a művészi szabadságot biztosítani hivatott állami semlegesség és pluralizmus követelményeivel. Fekete morálisan és jogilag érzékeny vállrándítással reagált, és azóta is rendületlenül házal az egyoldalúság vádjával, államilag privilegizált sajátjai évtizedes elnyomottságával és kirekesztésével.

Nincs olyan a javukra elkövetett igazságtalanság, amely után még ne ők volnának az áldozatok, ne nekik tartozna a méltánytalan világ jóvátétellel. Mindez mélységesen jellemző a magyar jobboldalnak arra a hagyományára, amelyet Fekete képvisel talán a legkomikusabb merevséggel.

Ennek jegyében tudatta azt is az elnök, hogy „az MMA elsősorban a magyar tartalom megjelenítésének korábbi gyakorlatát akarja megváltoztatni, hogy ne szűk kurátori érdekek és egyebek befolyásolják”. A szűk kurátori érdekek ízléseket, preferenciákat, versengő látásmódokat jelentenek nyilván, míg ezzel szemben az MMA a mindenféle ízléstől mentes magyar igazságot: ennek letéteményese a szervezet, amely elnöke szerint felette áll a szűk részérdekeknek.

Lesz „nemzeti szalon” is, ahol tilos a kortárs művészetet értelmezni. Csak semmi elgondolás. Biztos garanciájaként a színvonaltalanságnak és a koncepciótlan dögunalomnak. Mindez inkább vicces, semmint fenyegető, ahogy az akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének eddigi története is mutatja: lasszóval kell még igazgatót is fogniuk.

Szellemi hegemóniára szellemi teljesítmény nélkül nem lehet szert tenni, és ezen a helyzeten semmilyen törvény, semennyi pénz nem segít. Az MMA terjeszkedése kicsit bizarr, némileg kellemetlen, de az igazi baj az, hogy valóban leginkább ők képviselik a NER kultúrafelfogását és világlátását: a sértettséget és a fantáziátlan küldetéstudatot, amely kéz a kézben jár.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.