Az általános közéleti éberség, amire mindig idejében figyelmeztet vagy maga a kormányfő, vagy a lánglelkű házelnök, újabb nagyszerű eredményt hozott. Nem, nem a szegény, összetört arcú szegedi lányra gondolok, az is nagy eredménye, kétségtelenül, az utóbbi hónapok kommunikációs bravúrjainak, biztos van erre is egy jó fejezet a Boston Politicsban, hogy micsoda kreatív erő rejlik abban, amikor törnek a csontok, és ez már, legalábbis valamilyen átvitt vagy szimbolikus értelemben, a jó kormányzás maga. Mondhatjuk, hogy a csontzeneügyben illetékes spin doctor, a nagy értékű személygépjárműveket felelőtlenül veszélyeztető, agresszív nyugdíjasok elleni harc Chuck Norrisa most végre igazán elemében lehet.
De mondom, nem, nem erre akartam volna most kifutni, az újabb közös siker a nemzeti kibontakozás egy másik kerékkötőjének leleplezésében manifesztálódik igazán, erre figyeljünk: horogra akadt Sallai Róbert Benedek, a korrupció melegágya, a potenciális zöldbáró, a magyar gazdák kifosztója.
Aki nem ismerné: Sallai Róbert Benedek LMP-s képviselő. Furcsa szerzet, ilyen jobbikos jelmezekben szokott időnként feltűnni. Foglalkozására nézve paraszt. Igazi. Földműves. Az a heppje, hogy ilyen kisbirtokrendszert kéne kialakítani Magyarországon, ahol kisbirtokosok kapálgatnának a kisbirtokaikon, olyan bukolikus-kedves-kisbirtokos no és bio lenne az egész. (Én egyébként azt gondolom, hogy Sallai képviselő és barátai hülyeséget akarnak, ezek a modern kori kisbirtokosítások szinte minden esetben összeomlást eredményeznek. Még a fürge gondolkodással nehezen vádolható öreg afrikai diktátor, Mugabe is a napokban látta be, mekkora hülyeség volt szétverni a zimbabwei nagybirtokrendszert, és elüldözni az ugyan mocskos gyarmati múlttal rendelkező, de gazdálkodni elég jól tudó fehér földbirtokosokat.)
