Elmeséljem, hány cég nem fizeti ki a munkám után a járandóságomat? Elmeséljem, hogyan hajtott el a meló befejezése után három hónappal a pénzügyes? „Nem prioritás!” Mármint a számlám kifizetése. Nem prioritás! Képzeld el, amint bemegyek az étterembe, jól bevacsizom, és mikor a pincér hozza a számlát, megjegyzem, hogy majd egy hónap múlva esetleg fizetek. Ez most nem prioritás.
De nem csak az esetleg örökre kifizetetlen számlákról van szó. Az erkölcs totális viselkedési forma. Aki pofozza a feleségét, az politikusnak is szemét ember. Aki belerúg a kutyába, az a beosztottját is át fogja verni. Aki meghúz egy kocsit és elhajt, az a cégét is meglopja, ha alkalom kínálkozik.
Az ember vagy etikus, vagy nem. Nincs középút. És itthon akkora pofonokat kapok, hogy a fal adja a másikat.
Ha erkölcstelenségről van szó, akkor legelőször az ország vezetőiről és politikusairól kellene beszélni, de én nem mászom a példákért olyan magasra. Még akkor sem, ha tudom, hogy mindig a fejétől bűzlik a hal.
A kis dolgokban rejtőzik az ördög.
Benzinkút. Kártyával akarok fizetni, de elromlott a leolvasó. A pénztáros nem bocsánatot kér, hanem gyakorlatilag lehülyéz, mert nincs nálam készpénz.
Két behajtó cégtől… érted? Egyszerre kettőtől fenyegető levelet kapok, hogy azonnal fizessek be ennyit meg annyit, mert két évvel ezelőtt nem utaltam át egy Elmű-számlát. Azelőtt és azóta minden számlát pontosan fizettem és fizetek, de azt az egyet nyilván elnéztem. Nem ám felhívnak, értesítenek, de kettő év után behajtókat küldenek rám, akik SMS-ekben, levélben fenyegetnek. Szép, hogy egy ország őrzi a hagyományait. De miért éppen a dzsentroid pökhendiséget és a huszadik századi diktatúrák pusztító agresszivitását nem bírja levetkőzni? Miért nem a békés polgári szolidaritás hagyományát őrzi? Ja, hogy ilyesmi nem volt Magyarországon? Itt lenne az ideje, hogy legyen.
De én ezt már nem tudom kivárni.
Egy életünk van. Nekem sincs több. És a gyilkosságok többsége nem fegyverrel történik. Modortalanságok, erkölcstelenségek robbantják szét az agyunkban és a szívünkben az ereket. Többen halnak meg Magyarországon a hétköznapi piszokságok merénylete miatt, mint rákban.
És én még szeretnék élni egy kicsit, ha lehet.
Azt mondod, Nyugaton sincs mosolyból a világ? Igaz. De igyekszenek, hogy abból legyen. Tudják, hogy a mosolygó világ működik, a mosolytalan pedig nem működik, vagy csak akadozva.
Két hete Ausztriában bementem egy boltba. Vettem kaját, meg két karton vizet. A pénztárnál fizettem, aztán megfogtam a szatyrot meg az egyik karton vizet, és szóltam, hogy majd visszajövök a másikért. Kimegyek a parkolóba a kocsihoz, felnyitom a csomagtartót, hátranézek és látom, hogy a pénztárosnő hozza utánam a karton vizemet. A kezembe nyomja, és azt mondja: Danke sehr! Ott akarok élni, ahol utánam hozzák a karton vizemet, és nem a biztonsági őr üvölt rám, hogy a kassza mellett ne hagyjak semmit, mert az tilos.”
Feljegyezte: Nógrádi Gábor, író
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
