galéria megtekintése

Egy kis semmiség

3 komment


Kácsor Zsolt

Tibike jövőre lesz ötvenkét éves, segédmunkásként dolgozik építkezéseken, s akárhová kerül, előbb-utóbb mindig, mindenütt, mindenki megtudja róla, hogy valamikor régen nyolc hónapot ült betöréses lopás miatt. Aprócska ügyecske volt, egy kis semmiség, az a nyolc hónap mégis úgy követi őt, mint az árnyék: ha kissé napfényesebbre fordulna a sora, kirajzolódik mögötte a múlt. Azt szokta mondani, hogy „fénykorában" világító kék szeme volt, továbbá dús, fekete haja, hasonlított Elvisre, s ez volt éle­tében az egyetlen szerencséje: tapadtak rá a nők.

Saját lakása nem volt soha, ha összejött valakivel, odaköltözött hozzá, ha pedig kirúgták, bevetette a világító, kék szemét, így keresett új szerelmet és új lakást, így maradt életben, hiszen a nők idővel mindig kirúgták, ezzel számolnia kellett, Tibike ugyanis zsugás. Igazi, nagy, született zsugás, nem bírja megállni, hogy ne játsszon, de azt szokta mondani, ez semmiség, s még jobb is, mint a pia, mert őt a kártya mentette meg az alkoholizmustól, ha nem kártyázhatna, akkor inna, s mindenkinek jobb, ha ő nem iszik, mert már az apja is ivott, s olyankor agresszív lett, hőbörgött, kötekedett, verekedett, nem lehetett elviselni. Ő pedig sajnos az apjára ütött, akinek részegen az volt a legnagyobb mutatványa, hogy lenyelt egy dobókockát, majd kiböfögte az asztalra, s mindig hatost köpött – megbuherálta a kockát, esélye sem volt rá, hogy ne hatosa legyen. Egy este tucatszor is megcsinálta a böfögős produkciót, feltéve, ha meghívták egy-egy sörre, s a buherált kockával nem bukott le túl hamar.

Tibike jövőre lesz ötvenkét éves, szeme színe kifakult, feje erősen kopaszodik, de azt szokta mondani, ez semmiség, az esélyei csak valamelyest csökkentek a nőknél: a huszonéves lányok előtt elvesztette vonzerejét, de az ötvenhez közelítő, magányos nők kegyeit még élvezi. Évente még így is hurcolkodnia kell, mert előbb-utóbb kiderül róla, hogy zsugás, és a nők ezt nem szeretik, egy zsugásnak még azt a semmi kis börtönt sem nézik el. Pedig az egy aprócska ügyecske volt, egy meghiúsult betöréses lopásocska, csakhogy Tibike éppen a próbaidejét töltötte, amikor elkapták. Ezért kellett ülnie. De azóta legalább egy kortyot sem iszik. Megfogadta odabent, hogy soha többé nem iszik, soha, soha, soha, merthogy éppen részegen akadt horogra: a betörés előtt annyira félt, hogy ivott egy kis semmiséget, bedobott három deci vodkácskát két söröcskével, s annyira berúgott, hogy a tetthely családias melegében elaludt.

 

Maguk a háziak találtak rá éjszaka, megkötözték, s miután kiröhögték magukat, hívták a zsarukat. Tibike zokon vette, hogy ruhaszárítót csomóztak a csuklójára, ezért személyes szabadságtól való megfosztás miatt fel akarta jelenteni a tetteseket, de a kirendelt védője ezt nem javasolta, azt ordította, mindenkinek jobb lesz, ha Tibike nem kavarja a szart. De nem lett jobb senkinek. Tibike a kocsmapultnál esténként tűnődve simogatja a feje tetejét, ahol valamikor dús, fekete sörény sötétlett, s egyre többet gondol az apjára, aki éppen ötvenkét éves volt, amikor meghalt: részegen félrenyelt egy kis semmiséget. Egy dobókockát. Pedig ha túléli, talán megint hatost köpött volna, szerencséje lett volna, mint egész életében mindig, újra és újra.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.