galéria megtekintése

Egy kedves ember

1 komment


Tamás Ervin

Már-már komikus, hogy miközben a rendőrség cáfolja, hogy elvesztette a mintegy 800 belvárosi ingatlan eladásáról szóló CD adatait, a bíróság pedig adathiányra hivatkozva ötödszörre halasztja el a tárgyalást – nos, akkor a TV 2 lelkes brigadérosai inkább annak járnak utána, hogy miből telik Juhász Péternek budai albérletre, majd a Fidesz tegnap belehomorít az ügybe egy Juhász ellen követelt vagyonvizsgálat erejéig.

Már-már komikus, ahogy a különc Habony Árpádot le akarja magáról vakarni a hatalom, pedig zseni (G. Fodor), egymaga a kapcsolati háló (Baán László) és kedves ember (Lázár János). De ez a lerázás nem olyan egyszerű. És nem csupán a Századvég, az állami pénzekkel máris kistafírozott médiavállalkozás vagy a letelepedési kötvények nevéhez is köthető bombaüzlete miatt. Nem is Rogán Antal vagy Vajna András barátsága, esetleg a negatív kampány mesterével, Arthur Finkelsteinnel alapított londoni cég miatt. Nincs két Habony, az egyik, aki titokban és ingyen súg, a kormányfő egyik bizalmasa, a másik, aki politikai értelemben életveszély (Kósa Lajos), allűrjei feltűnők, vagyonosodása követhetetlen, és a kormány nem tart igényt a tanácsaira.

Ez az ország a 2000-es évek eleje óta olyan kampányüzemmódban ég, amely kiöl minden tényt, érvet, kompromisszumot, de legfőképpen jó érzést, empátiát, toleranciát. És ennek Habony Árpád a szimbóluma, „koronaőre". Akkor is, ha a munkálatokban sokan mások is segédkeztek, s ha a teóriák teljesen szinkronban voltak, összecsengtek azzal, ami a főnök fejében kikristályosodott. Így lettek az ellenérvek hordozói a multik, bankárok barátai, családok bomlasztói, idegen érdekek kiszolgálói, összehangolt nemzetközi akciók segítői, Európa keresztény értékeinek elárulói. De leginkább célszemélyek, akiket hetedíziglen kiátkoztak a nemzetféltők köréből, a kurzus kommunikációs csapata pedig sakálfalkaként akarta ellehetetleníteni, megsemmisíteni valamennyit. Egyre brutálisabban, egyre primitívebben. Ugyanakkor – szükségszerűen – egyre brutálisabbá, primitívebbé vált a lenyúlás, a napi politikai menü hazugságkörete, az önkényes, meglepetésszerű területfoglalás, a jog trombózisa, a központosítások átgondolatlansága. Lassan, amihez a hatalom hozzányúl, az gyanússá válik – a másodlagos, személyes érdekek leleplezése mindennapossá vált, a szolgalelkűség és a hasonulás vágya egészen képtelen történeteket produkált.

 

Így ma akárki akármiért szól, tüntet – az a rendszert magát veszi célba akkor is, ha csak a szűkebb pátriáját, szakmáját akarja megvédeni. És ugyanilyen okok miatt válhat hirtelen porózussá az, ami tegnap még sziklaszilárdságúnak tűnt. Ez a szisztéma úgy lett kialakítva, hogy minden eleme a hatalmi stabilitást szolgálja, amikor tehát a szisztéma mond csődöt, nem reparálható részletekben – omlik, porlad, szétesik. Hogy ez elkezdődött-e, hogy meddig tart és hogyan végződik, nem tudni.

Tényleg hiányzik a gazdaállat, de lehet, hogy valahol már lélegzik, csak mi, élősködők bóklászunk transzparenseinkkel, őt keresve.

Árpád a rezsim terméke. Nem szép dolog kitagadni.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető