„Wolf Kati: Vuk dala,
100 Folk Celsius: Miki Manó,
Koncz Zsuzsa: Mici Mackó,
Brahms: Magyar táncok,
Strauss: Kék Duna keringő,
Rolling Stones: Let Me Slow Down,
The Kinks: You Really Got Me,
Avicii: Hey Brother”(A margitszigeti zenélő szökőkút repertoárjából)
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A Húsvéti Sajnálatos/Örömteli (a megfelelő aláhúzandó) Felcsúti Esemény elemzésébe, hogy tudniillik, akkor túlzás-e volna észak-koreázni, naprimer, vagy épp ellenkezőleg, nem-e volna túlzás, vagy akkor éppen a Ceausescu-párhuzam volna-e adekvát vagy satöbbi, és akkor a közpénzköltésügyi lélegeztetőgép-számlálókkal végzendő bonyolult aritmetikai műveleteket (lehet-e végtelenbe tartó cinizmussal osztani a nullmorált?), a pletykaalapú, exhas-hevenyészett kocsmai vagyonosodási vizsgálatokat heves következmények-nélküli-országozássalról ne is beszéljünk, ahogy a sportszakmai típusú matekozásról se, az átlagos magyar meccsrejáróra jutó állami és nem állami támogatások vonatkozásában (kapcsán), mindez meg-megvilágítva a magyar futball szakmai és erkölcsi állapotának erősen szórt fényével... és akkor még a rendszer lényegének (ha van neki olyan) meglátására irányuló kísérletek... szóval ebbe most ikszedikként beleállni nem tűnik túl érdekesnek, másrészt viszont ez az egész azért mégis olyasmi, mint az udvar végébe borított pótos ifányi érett istállótrágya, eleve nem lehet nem odanézni (eltakarja a napot), de ha mégis sikerülne (nem odanézni), akkor meg a szag, ugye.