galéria megtekintése

Egy dilemma

Az írás a Népszabadság
2015. 01. 26. számában
jelent meg.


Révész Sándor
Népszabadság

Elítélhetnek-e ártatlan embert egy jogállamban? Elfogadhatják-e ennek a lehetőségét a jogállamiság hívei? A válasz egyrészt egyértelmű: nem! Másrészt...

Napok óta töprengek azon az ítéleten, amelyről keddi számunkban Kácsor Zsolt beszámolt. Kétévi felfüggesztett börtönbüntetést kapott Hajdúsámson volt fideszes alpolgármestere, mert kampánycélokra visszakért 1-1 milliócskát annak a két lakásnak a vételárából, amelyet az önkormányzat meg akart venni rendelőnek. Legalábbis ezt állították a lakások tulajdonosai meg az ügylet közvetítője.

Az elítélt pedig kitart amellett, hogy hamisan vádolják őt, semmilyen bűncselekményt nem követett el, a (meglepetésére vádlottárssá vált) koronatanú, egy sértett exfideszes akar bosszút állni rajta. Állítások állnak egymással szemben. Semmilyen tárgyi bizonyíték nincs, honnan is lenne?

 

Tekintve, amit a Fidesz káderei büntetlenül művelnek ebben az országban, a lelkemnek, igazságérzetemnek, mi tagadás, jólesik ez az ítélet. Pláne, hogy a pártos trafikharácsolás egyik haszonélvezőjéről van szó. Csak hát a jogállamnak ott van vége, ahol a lelkünkkel és ösztöneinkkel és nem objektív normák tudatos követésével viszonyulunk az igazságszolgáltatáshoz. Ha megkérdeznék tőlem, kinek hinnék inkább, az exalpolgármesternek vagy a vádlójának, hát a vádlójának. Magánemberként. Ha nincs következménye. De ha van? Bíróként hinni – az más.

Ha megkérdeznék tőlem, valószínűnek tartom-e, hogy az exalpolgármestert bosszúból, hamisan vádolják, azt mondanám, nem. De ha azt kérdeznék, lehetségesnek tartom-e – hát igen. Valószínűtlen, de lehetséges. Ebből következőleg azt kell vélnem, valószínű, hogy az exalpolgármester bűnös. De lehetséges, hogy nem. És kit szabad elítélni jogállami normák szerint? Aki valószínűleg bűnös, vagy csak azt, aki biztosan az?

Ha a valószínűség elégséges, akkor elfogadjuk ártatlanok elítélésének lehetőségét. És kitárunk egy kiskaput, amit naggyá lehet bővíteni! Ha, tegyük fel, ebben az esetben az exalpolgármestert nem bosszúból vádolták és nem hamisan, az ő esete akkor is arra bátoríthat másokat, hogy bosszúból, érdekből, hamisan vádolják, akik az útjukban állnak, hiszen valóban lehet konstruálni olyan korrupciós esetet, amilyenből van nálunk sok, tehát a konstrukció életszerű lesz.

Másrészt viszont ismerjük a korrupció társadalomrohasztó erejét. Tudjuk, mennyire nehéz bizonyítani, büntetni s milyen könnyű megúszni. Épp azért, mert tárgyi bizonyítékok, bizonyító erejű dokumentumok jellemzően nem keletkeznek. A szájakat pedig lelakatolja a közös érdek és a közös bűn. Ha még akkor sem lehetne kizárólag életszerűnek tűnő vallomásokra ítéletet alapozni, amikor nagy ritkán, nagy kockázatot vállalva megszólal valaki, akkor aztán nagy ritkán sem fog megszólalni senki, és a lebukás kicsi esélye még sokkal kisebb lesz, és a korrupcióval szemben szinte teljesen védtelen társadalom még védtelenebb.

Szóljon, aki ezt a dilemmát fel tudja oldani, mert én nem.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.