galéria megtekintése

Egon Bahr emlékére

Az írás a Népszabadság
2015. 08. 22. számában
jelent meg.

Kovács László

Csütörtökön hajnalban, 93 éves korában örökre eltávozott a Willy Brandt nevével fémjelzett német keleti politika egyik meghatározó személyisége, a Kelet és a Nyugat közötti két évtizedes hidegháború után, a hetvenes években kibontakozott enyhülési folyamat építőmestere, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) nagy tekintélyű politikusa, Egon Bahr.

Még gyermek volt, amikor Hitler megszerezte a hatalmat. Fiatal korában megtapasztalta, hogy mit jelent a náci ideológia és a diktatúra. Katonaként élte át a második világháború borzalmait. A háború után újságíróként kezdett dolgozni, 1956-ban lépett be az SPD-be. 1960-ban lett Nyugat-Berlin főpolgármesterének, a későbbi kancellárnak, Willy Brandtnak a közvetlen munkatársa, szóvivője.

1961 augusztusában közelről látta annak a berlini falnak a felépítését, amely évtizedekig Németország és Európa megosztásának jelképe volt. Ezek a tapasztalatok tették a béke, a demokrácia, a párbeszéd, az együttműködés hívévé és építőjévé. Államtitkárként dolgozott a kancellári hivatalban, majd államminiszterként a külügyminisztériumban. Nagy szerepe volt Nyugat-Németország Szovjetunióhoz, Lengyelországhoz, az NDK-hoz és Csehszlovákiához fűződő viszonyának rendezésében.

 

Egyike volt azoknak a német szociáldemokrata politikusoknak, akik a 70-es években már rendszeresen ellátogattak Budapestre. Én 1975 tavaszától dolgoztam az MSZMP KB Berecz János vezette külügyi osztályán, feladatom a nyugati szociáldemokrata pártokkal való kapcsolatépítés volt. Így Berecz Jánossal és Horn Gyulával együtt alkalmam volt többször is megbeszélést folytatni Egon Bahrral. 1986-tól külügyminiszter-helyettesként, majd külügyi államtitkárként is többször találkoztam vele nemzetközi konferenciákon, amelyeken mint tekintélyes biztonságpolitikai szakértő vett részt.

Örömmel tapasztaltam, hogy nagy figyelemmel kísérte és elismerően méltatta a magyar külpolitikának a nyolcvanas években lépésről lépésre végrehajtott nyugati nyitását. Legendás volt az elemzőkészsége, és közismert volt a humora. Nemcsak értette a tréfát, de szerette is. Akkor is, ha róla szólt. Bonni irodájában láttam azt a karikatúrát, amely jellegzetes arcvonásait túlrajzolva trópusi madárként, marabuként ábrázolta őt.

Egon Bahr látogatásai, a vele folytatott beszélgetések is hozzájárultak ahhoz, hogy az MSZMP reformer gondolkodású politikusai alaposabban megismerjék a szociáldemokrata politikát. Ő segített a kapcsolatépítésben más nyugati szociáldemokrata pártok irányában is. Így közvetett szerepe volt abban, hogy 1989 októberében, az MSZMP kongresszusán a reformerek új párt, az MSZP létrehozása mellett döntöttek, és egyúttal kértük az új párt felvételét a Szocialista Internacionáléba. Ezt alapos vizsgálat után 1992-ben megfigyelői státuszban, majd 1995-ben teljes jogú tagként el is nyertük.

2012-ben, az SPD kongresszusán találkoztam utoljára Egon Bahrral. Láttam, hogy népszerűsége az évek múlásával sem változott. A szünetekben, valahányszor kiment a folyosóra, azonnal tucatnyi televízióstáb vette körül, és faggatta. Örültem, hogy megismert, hogy visszaidézte sok évvel korábbi találkozóinkat. Örültem, hogy elmondhattam, milyen sokat köszönhetünk neki, az ő tanácsainak, támogatásának. Halála nekünk,magyar szocialistáknak is nagy veszteség.

A szerző az MSZP korábbi elnöke

*

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.