Hamuban sült pogácsa nemcsak a mesékben létezik, receptje is van, a Táfelspicc például lisztet, szódabikarbónát, sót és némi vizet morzsol össze ragacsos masszává, majd szaggatja, formázza és egyenként a parázs szélére rakja. Pár perc alatt megsül, a ráragadt hamu különösképp finommá teszi, olívaolajba tunkolva pláne. Bakancsosok olcsó és hosszan tárolható turistafalatjai között is szerepel, kissé gazdagabb változatban, tojással dúsítva. Napjainkban ismert a sajtos, tepertős, tejfölös, túrós, juhtúrós, káposztás változat, van, aki fekete köménymagot szór a tetejére, más pici paprikával színezi, s akad család, ahol a kunsági agyasleves elmaradhatatlan kísérője a fél kocsikeréknyi „bogácsa”.
Könnyebb vele a túlélés.
Ez az egyszerű pékáru az ellenállás szimbóluma lett az ötvenes években. Ekkor festette fel „ismeretlen elkövető” egy budapesti, Dózsa György úti ház falára a feliratot: „Bolsik, ne emeljétek a sajtos pogi árát, mert baj lesz!” Hogy e szállóigévé nemesült mondat az utókorra hagyatott, egy újságírónak, Cserhalmi Imrének köszönhető, aki annak idején az Élet és Irodalomban megglosszázta a látványt. S milyen jól tette, hisz magát a feliratot gyorsan eltüntették szorgos kezek. Vélhetően azokéi, akik minden óva intés ellenére mégiscsak megemelték a sajtos pogi árát, s láthatjuk, ebből mekkora galiba kerekedett, azóta is alig bírjuk kiheverni.
A pogácsa dönti el, tehetséges-e a háziasszony főzés-sütés terén, vagy csak csetlik-botlik a konyhában. Akinek tepsijéből bodag forma, összelapított kis semmiségek bukkannak elő, az ráér még a bonyolultabb fogások elkészítésére, ellenben akinek gusztusos, többrétegű vajas-puha, se sós, se édes finomságok kerülnek ki a kezei közül, bátran nekifoghat egy többfogásos lakomának is.
Pogácsatésztába beleköpni több puszta gyerekcsínynél, bunkóságnál, rossz jellemnél, neveletlenségnél. Elesetteknek készülő pogácsába köpni, mint budapesti gimnazisták tették, aljasság.
Azt jelenti, a meséknek vége. A legkisebb vándorlegény csúfosan megbukott, s vele mi is. Sárkánylegyőző útjainkról eltűntek a jóságos öregasszonyok, csak a csúf boszorkák maradtak. A királylány keze kell a fenének, de oda nekünk minden vagyonát. Az igazságosztó furkósbotot eltüzeltük, s vele együtt porladt szét a hamuban a hátország biztonsága, az otthon melege s anyánk gondoskodó szeretete, amely eddig dagasztotta életre szóló túlélő csomagunkat.
A gonosz győzött.
Itt a vége, fuss el véle, szaladj te is, pajtás.
