Égések

Győr és a főváros között ugyanis valamennyi buszjárat megszűnt – korábban óránként közlekedtek –, így aztán választásként maradt a vasút. Igaz, a vonatok közül még lehet választani. A legkedveltebb az osztrákok által üzemeltetett railjet, mely általában pontosan közlekedik, igaz, mostanában ezen az expresszen is megspórolják az első osztályon eddig ingyen kínált sós rágcsálnivalót, ám ennek hiányában azért a railjetek még nem gyulladnak ki.

Viszont megtelnek. Sőt, túl. A hosszú hétvégén már a Keleti pályaudvaron szinte ökölharc folyt egy-egy talpalatnyi helyért. Útnak indult vásárolni és kirándulni a magyar ember Bécsbe, de a Nyugat-Dunántúlra hazafelé igyekvők is ezt a vonatot választották. A Keletiben mindenkit engedtek fölzsúfolódni, az osztrák vasút nem tudott pluszkocsikat adni, ami nem feltétlenül kapitalista üzleti magatartásra vall, talán úgy gondolták, a magyarországi közlekedés csúcsforgalmát nem az ő kötelességük levezetni.

A railjet elindult, sokan leszálltak Győrött, kétszáz embert pedig leszállítottak Hegyeshalomnál, mert – vélhetően biztonsági okokból – az osztrákok ennyi álló emberrel nem engedték be országukba a vonatot. Inkább gondoskodtak másik szerelvényről. Az a magyar utas tehát, aki a jövőben nem akar sem kifüstölődni, sem leszállni, autóba ülhet. A benzin ára amúgy is csökkent, igaz, a magyar személygépkocsik átlagéletkora meghaladja a tizenegy évet, így azok sem teljesen üzembiztosak, esetenként és váratlanul kigyulladhatnak az úton.

Attól tartok, hogy még néhány rezsicsökkentés, aztán országszerte égnek majd a távvezetékek, lángolnak a távfűtőművek is, mert nem lesz pénz a fejlesztésre, a karbantartásra, a műszaki biztonságra, s óhatatlanul elszaporodnak a rövidzárlatok. Valamit azonban előbb-utóbb fejleszteni kell, ha mást nem, legalább a tűzoltóságot.