A férfi zsebre dugott kézzel, szétvetett lábbal dől neki az ajtónak, árnyéka fenyegetően magasodik. Tőle pár méterre egy nagyon fiatal lány látható, alkatából ítélve akár gyerek is lehet. Edgar Degas az 1860-as évek végén festette a Szobabelső (Intérieur), illetve Le Viol (Nemi erőszak) néven ismert képét. Amelyet állítólag Émile Zola egyik regénye ihletett. A művészettörténészek szerint a realizmus felé induló francia mester egyik legintenzívebb, egyben legsötétebb alkotásáról van szó.
A Degas-képen a hangsúly, s egyben a szobai lámpából áradó gyér fény az áldozaton van. A törékenységén, a magábaroskadtságán. Ahogy megfélemlítve, megalázva nem mer szembenézni magabiztos agresszorával. E megdöbbentő erejű festményt választotta illusztrációként egy magyar honlap, amely a szexuális erőszakot, abúzust gyerekfejjel elszenvedett áldozatoknak kínál lehetőséget arra, hogy kibeszélhessék, kiírhassák a traumájukat. S annyi év (el)hallgatás után valahogy megbirkózzanak a magukkal, magukban cipelt rémisztő teherrel.
Magyarországon a legóvatosabb becslések szerint minden tizedik gyerek érintett. Azaz áldozat. Róluk sokkal kevesebbet tud a társadalom, amely a korábbiakhoz képest jóval éberebb az elkövetőkkel szemben. Az áldozat és környezete többnyire azt gondolja, jobb a csend. A titkolózás. Mert úgy gondolják, célravezetőbb bizonyos dolgokat nem bolygatni. Főleg ha az elkövető családtag.
