galéria megtekintése

Eastern

1 komment


N. Kósa Judit

A The West Wing sorozatban a kedvenc részem arról szólt, hogy a vérprofi és hóttbecsületes, történetesen demokrata elnöki kabinet felvesz egy elszánt republikánus jogászt, akivel a politikát illetően persze semmiben sem értenek egyet, de belátják, hogy nem nélkülözhetik a szakértelmét. Eleinte kicsit kitolnak vele, de amikor bebizonyosodik, hogy ő is épp úgy az ország üdvét keresi, mint a stáb, testületileg még hazafias dalokat is énekelnek neki Gilbert és Sullivantől.

És akkor most elképzelem, hogy Szijjártó Péter körbevezeti Eörsi Mátyást a minisztériumában, és bemutatja a külgazdászoknak, akiket nem ismerhet, hiszen amikor ő külügyi államtitkár volt, még más volt a tárca profilja. – A ­Demokráciák Közösségének főtitkárjelöltje – mondja magyarázólag Eörsire mutatva, és a külgazdászok értőn bólintanak. Hiszen két éve még az volt a hír, hogy billeg hazánk tagsága a demokratikus alapértékek fölött őrködő szervezet kormányzótanácsában. Milyen pompás ötlet, hogy egy ismert liberális politikust, az ellenzék tán leghangosabban akciózó pártja, a DK tagját jelölje Magyarország a közösség főtitkárának! Ennél jobban tényleg nem igazolhatja semmi, hogy az ország jogállam, amely fontosnak tartja a hagyományos polgári demokratikus értékeket.

Komolyra fordítva: ahogy Eörsi Mátyásnak, természetesen nekem sincs fogalmam arról, hogy miért javasolt Szijjártó egy elszánt ellenzékit ennek a kifejezetten harmadik évezredi nemzetközi szervezetnek az élére. Pont annyira elképzelhető, hogy a Fidesz–KDNP soraiban egyszerűen nem talált senkit, aki Madeleine Albright szellemében szeretett volna dolgozni a szabadság eszményéért, mint az, hogy ez valóban valamiféle halovány visszatérés a hidegháború előtti világhoz. (Nem mellesleg: jó volna hinni abban, hogy ez utóbbi az igaz, s hogy létezik fideszes, aki ha csak egy ilyen periferikus ügyben is, de képes a lövészárok pereme fölé emelni az orrát.)

 

Az viszont tény, hogy mára odáig züllött a közélet, hogy ha Eörsi Mátyás a kormánytól jelölést kap egy minden ízében neki való tisztségre, akkor hosszú közleményben kell exkuzálnia magát a rátámadó elvbarátai előtt, a Facebookon. Megismétlődött a helyzet, amikor sokan a múzeumi tanácsadó György Péteren verték le a ligeti fakivágást, a Quimbyn pedig a rettenetes tusványosi beszédeket.

Ez azonban nem más, mint a vasfüggöny másik oldalának csomózgatása. Mintha nem volna elég, hogy a Fidesz leeresztette az áthatolhatatlan hálót, az utolsó pedellusig elküldött mindenkit, aki nem az ő tenyeréből evett hetedíziglen, majd az MMA meg a többi korporáció felállításával a legmegalázóbb „velem vagy ellenem" választásra kényszerített mindenkit, akiről még feltételezhető volt a szellemi integritás. Mintha minden élethelyzetben főszabály lehetne, hogy „ezekkel nem eszünk együtt szotyit".

Mintha ugyanaz volna a Demokráciák Közössége, mint az állami bank fb-je vagy a felcsúti VIP-páholy.

Ezt látva az ember csak reméli, hogy Eörsi jelölése nem egyszerűen egy ügyes trükk volt Szijjártóéktól. Mondjuk annak felmérésére, hogy a legpimfebb ügyekben képes-e józan gondolkodásra a magát demokratikusnak valló ellenzéki közeg, vagy már ezen a szinten szétszedi magát?

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.