Ráadásul Duda jócskán belenyúlt a nyugati országrész vokstarisznyájába, ha csak nem feltételezzük, hogy a baloldali szavazók arrafelé kizárólag keleten tömörülnek. Mert Duda közülük is sokakat elcsábított, pedig aki az ő jelöltjük volt, alighanem a legszebb lengyel politikus, aki valaha is indult a választásokon. (Magdalena Ogóreknek hívják, ne legyen félreértés.)
Meglepetés Duda győzelme?
Miért volna az?
Csak az történt, ami az egész régió közös tapasztalata az utóbbi években. Ha sem a jobb-, sem a balközép nem képes a társadalmi többség számára elfogadható egzisztenciális biztonságot kínálni, akkor a szociális feszültségeket a radikális politikai mező használja ki – felfedezésnek ez már-már unalmas. Lengyelországban régóta nincsen számottevő baloldali erő – se középre húzó, se radikális –, törvényszerű hát, hogy a társadalmi elégedetlenség a jobboldal szélére koncentrálódjon.
Pontosabban: oda is, hiszen más pártok is észlelik, hogy a lengyel társadalom nem elhanyagolható részének elege van a jobbközépből. Az elnökválasztás második fordulójában Dudára szavaztak az ő híveik is, jelezvén, hogy a változtatás vágya erősebb bennük a tét nélküli párthűségnél. Inkább a radikális Duda legyen az elnök, véletlenül se a hatalmon lévő Polgári Platformot megtestesítő Bronislaw Komorowski.
A kormányzati hatalom konstellációját ez egyelőre nem módosítja, arra csupán ősszel kerülhet sor. Akkor Duda már aligha számíthat ajándék szavazatokra, akkor a párthűség dominál majd. A rockerből üstökösszerűen politikai tényezővé lett Pawel Kukiz pártja például komoly vetélytársa lehet Dudáéknak, legalábbis abban az értelemben, hogy szóba jöhet esetleg a Polgári Platform koalíciós partnereként, ha a szükség úgy hozza. (Hogy mi lesz akkor Kukiz radikális elitellenességével, az persze dilemma. De ha kell, majd megoldja...)
Duda pártjának, a Jog és Igazságosságnak azonban akad egy komoly „személyzeti” problémája. Sokan Jaroslaw Kaczynskival azonosítják a pártot, márpedig Kaczynski aligha lehet a változás szimbolikus figurája. Ő sokkal inkább a múlt embere. Amolyan lengyel Csurka István, miközben Duda már a magyar Vona Gábor. (A hasonlat sánta persze, már csak azért is, mert Dudát Kaczynski találta ki, Vona viszont nem Csurka találmánya.) Ám a társadalmi vonzerő szempontjából másodlagos, ki kit talált ki, a vonzerő a lényeg. Márpedig Duda most a fiatalok számára is vonzónak bizonyult, velük is el tudta hitetni, hogy ő a jövő embere. Kérdés, ősszel is el tudja-e.
Brüsszel mindenesetre nyugtalanul figyel. Recsegnek-ropognak az unió eresztékei. Varsóban Duda, Londonban David Cameron, Budapesten Orbán Viktor – bár nem ugyanúgy reformálnák meg az uniót, s nem is egészen ugyanazt akarják, de akárhogy is: egyszerre sok a jóból.
A szerző politológus
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
