galéria megtekintése

Dúc

11 komment


Megyesi Gusztáv

Jó volna, ha valaki elmagyarázná végre, miért demagógia az, ha valaki úgy látja, hogy helyesebb volna, ha legalább az NB II-es futballstadionokba ölt pénzt az összedőlni készülő kórházak villámgyors rendbetételére fordítaná az állam.

Kedden jelent meg Danó Anna riportja a János kórház pszichiátriai rehabilitációs részlegének állapotáról; legyen elég annyi, hogy az állapotok kísértetiesen hasonlítanak a Merényi kórház pszichiátriáján tapasztaltakra. Hull a vakolat a kórtermekben, süllyed az épület fala, törnek a csövek, s most már az aládúcolt falak dúcait is dúcolni kell; ne csodálkozzunk, ha építészberkekben utóbbinak hamarosan nagy nemzetközi visszhangja lesz.

Nota bene: komoly professzorok bevonásával se tudtuk kideríteni, hogy Magyarországon miért éppen a pszichiátriai osztályok akarnak legelőször összedőlni, hacsak azért nem, mert a mentálisan kikészült beteg leginkább romok között képes rehabilitálódni.

 

Az mindenestre sokat mond az egészségügyről, hogy már maguk a mentősök is Dél-tepsinek hívják a Dél-pesti kórházat, a Merényit hulla-előkészítőnek, a János kórházba pedig eleve úgy fekszik be az ember, hogy jó előre előszerződést kötött a temetkezési vállalkozóval, s éppen orvos ismerősei tanácsára.

Tehát akkor miért is demagógia, ha az ember a Seszták miniszter NB II-es kisvárdai csapatának adott 1,26 milliárd forint stadionépítési támogatás átcsoportosítását kéri a romkórházak megmentésére? Nem baloldaliként, nem liberálisként, hanem csupán nemzeti együttműködésileg, többek között a kormánypárti tömegek épülésére is, tudniillik, s ezt elfelejtettük mondani, tán az elmebaj kivételével az emberre törő nyavalyák egyike sem pártspecifikus.

Vigyázat, nem azt várja a beteg, hogy ápolónők ápolják, nyugodt, kiegyensúlyozott orvosok gyógyítsák, erről már rég lemondott, még csak azt se, hogy világító villanykörte várja őt a budiban. Csupán annyit, hogy midőn a dolgát végzi, ne kelljen fölvetett fejjel a plafonból kikandikáló, megrepedt szennyvízcsövet figyelnie, hogy nem épp abban a pillanatban zúdul-e a fejére a fekália, hogy most csak Danó Anna riportjának egyik szép életképét idézzük fel.

Múlt heti örvendetes hír, hogy a kormány döntése értelmében megvalósul Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök régi álma: kétmilliárd forint közpénzből hatezer férőhelyes szuperstadiont kap az NB II-es csapata Szegeden. Nem azért mondjuk, de amennyire a megyés püspököt ismerjük, bizonyára erősen furdalja őt a lelkiismeret, hogy nem volna-e helyesebb ezt a pénzt inkább a kórházakra fordítani. Persze a futball se látná kárát, hiszen advent van, a szeretet napjait éljük: perselyezéssel egy-kettőre összeszedné a püspök a stadionra valót; elvégre keresztény ország vagyunk, örömmel adakozó hívőkkel.

Addig is ott áll özv. Lukácsné hálóingben a kórterem közepén, izmos karjaival tartja a plafont, hogy rá ne szakadjon, közben percről percre rehabilitálódik.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.