Ketten biztosan nem lesznek jogászok egy ideig azok közül, akik tavaly nyáron a jogi kar gólyabáljában szexuális bűncselekmény áldozatául esett lány kérésére futni hagyták az erőszaktevőt. Az ügy jelen állása szerint a kicsapás vár rájuk, „egyetemen kívüli, az egyetemi hallgatói jogállással összeegyeztethetetlen, az egyetem jó hírnevét súlyosan sértő magatartásukért”.
Magyarán, amiért egy éven át hallgattak, és nemhogy feljelentést nem tettek az erőszaktevő ellen, nemhogy a kar vezetését nem tájékoztatták, de a sértett hallgatónak sem segítettek. Nem mondták el neki, hogy ilyenkor milyen jogi lehetőségei vannak az elkövetővel szemben, s ki mindenkihez fordulhat segítségért, elégtételért. Márpedig a jövő jogászainak, leendő bíráknak, ügyészeknek, ügyvédeknek korántsem utolsósorban a kiszolgáltatott helyzetben lévők védelmén kell munkálkodniuk – szól a fegyelmi tanács dörgedelme.
És igazuk van. Ha már a megerőszakolt, és más szexuális inzultusnak kitett nők sokaságának elszomorító személyes tapasztalatai szerint a ma jogászai, rendőrei, ügyészei, bírái nem feltétlenül a kiszolgáltatottak védelmén munkálkodnak, legalább a jövő nemzedéke ne tekintse bocsánatos bűnnek a szexuális erőszak semmilyen formáját. Legalább az egyetem falai között történjenek úgy a dolgok, ahogy a való világban kellene. És ne úgy, ahogy szoktak, vagyis ha „a kislány sem akar ügyet csinálni a történtekből, akkor egy gonddal kevesebb, és felejtsük el egy pillanatra, hogy mit mond a törvény”.
